RÁD VÁRTAM!

kísérleteket, melyek igazolják, hogy biztonsággal lehet élni vele. Nem, nem, kedvesem,megnyugtathatom, a Harmadik Kör tagjainak szükségük van rám.– Szóval az alapító receptjéről van szó? Akkor miért hajszolja mindenki az aurórakövet?– Az aurórakő ahhoz kell, hogy kivegyék a receptet, mint hamarosan látni fogja. AHarmadik Kör tagjainak önre van szükségük, hogy a kristály segítségével kinyisson egybizonyos páncélszekrényt. Reményeik szerint abban lesz elrejtve a recept.Összeesküvés, ahogy Caleb Jones kikövetkeztette, csak valószínűleg sokkal bonyolultabb,mint ahogy ő feltételezte, gondolta Leona. Úgy hangzott, mintha az összeesküvők emelkedőhatalmi körökbe szerveződnének. Van egy Harmadik Kör, akkor értelemszerűen lennieelsőnek, másodiknak és talán többnek is.– Ha már szóba került a kő, hadd kérdezzem meg: Mi történt pontosan azon az éjszakánDelbridge múzeumában? – folytatta Hulsey. – Valaki lecsapta a csapdát, de nem találtunkholttestet. Ware volt az, ugye?Leona megborzongott.– Maga tud Mr. Ware-ről?– Hát hogyne. Delbridge kérdezősködött, és rájött, hogy Ware az Arkane Társaság tagja. –Hulsey összevonta a szemöldökét. – Ő pszichohipnotizőr, ugye?Semmi oka rá, hogy a feltétlenül szükségesnél többet is eláruljon neki, gondolta Leona, ésnem válaszolt.– Gondoltam – bólintott a férfi. – Nagyon rossz állapotban lehetett, miután belélegezte amérges gőzt. Kíváncsi lennék, hogyan használta a kristályt, hogy megmentse őt.– Miből gondolja, hogy megmentettem?– Ez az egyetlen magyarázat. Soha senki sem épült még föl abból a lidércnyomásból, amitén küldtem rá. Bizony, bizony – bólogatott ismét Hulsey –, feltétlenül vissza kell kapnomkegyedet, miután a tagok végeztek önnel ma éjjel. Meg kell értetnem velük, ha szükségük vana tapasztalatomra a recept megfejtésekor, akkor át kell önt engedniük nekem. – Kivett azsebéből egy órát, és felpattintotta a fedelét. – Már nem tart sokáig. A csoport utolsó tagja ismegérkezett. Hamarosan ideküldenek valakit, hogy a terembe kísérje önt.Aztán megfordult, és sietve távozott. Leona hallotta, amint nyílik, majd csukódik egy ajtó.Csend ereszkedett le a külső szobára.– Mindketten a pokolban vagyunk – nyöszörögte Annie. – Hát nem érted?– A pokolban vagyunk, Annie, de ki fogunk jutni – fordult feléje Leona.– Nem – rázta a fejét csüggedten a nő. – Az idők végezetéig ide leszünk bezárva.Leona odament hozzá. Kigombolta saját ruhaderekán a három legfelső gombot, és kezébevette a nyakláncán lévő vörös kristályfüggőt.– Nézz a nyakláncomra, Annie! Nézd, amilyen erősen csak tudod, és közben mesélj azálmaidról!A nő megrémült, zavarba jött, de túl kimerült volt, semhogy ellenkezzen. A kristályranézett.– A pokolban vagyok – suttogta. – Démonok nyüzsögnek körülöttem, de alegfélelmetesebb a tudós…Leona érezte a zavaros álom energiájának ismerős áramlását. Figyelmét a kőben forrongóapró viharra összpontosítva odavezette saját pszichés áramlatait is.A kristály vörösen felizzott.Ismét nyílt a külső ajtó. Leona a cella rácsain túl látta, hogy két fekete csuklyás köpenytviselő férfi vonul be rajta súlyos léptekkel. A fény megcsillant arcuk felét eltakaró ezüstfélmaszkjukon. Aztán erőt vett a torkát szorongató rémületén, és ahogy arra Edward bácsitanította, elővette színészi jártasságát.– A meghívás álarcos bálra szólt? – kérdezte.165