RÁD VÁRTAM!

40.A Delbridge-kastély úgy magasodott fel a ködös éjszakában, mint egy rémregénykísértetjárta palotája. Az estély éjszakáján fényesen kivilágított alsóbb szinteken most mindenablak sötéten ásított.Leona és Thaddeus hátul, a messzire elnyúló kert kapujában álltak. A lány tele voltizgalommal, feszültséggel és borzongató félelemmel, de mindent elkövetett, hogy a férfi előleltitkolja az érzelmeit. Tudta, egy kevés is elég lenne, hogy meggondolja magát, és ne engedjemeg, hogy ő is bemenjen vele a házba.– Spellar felügyelőnek igaza volt – mondta. – A ház üresnek látszik.– Az, hogy a szolgák a gazdájukkal együtt mentek el, arra vall, hogy Delbridge egy ideigtávol lesz Londontól – következtette ki Thaddeus. – Van egy vadászkastélya Skóciában. Talánoda vonult vissza.– Skóciába – rémült meg Leona. – Hogy fogom én ott megtalálni a kristályomat?– Az Arkane Társaság karja messzire elér – válaszolta Thaddeus. Olyan volt a hangja,mintha a nevetését akarná visszafojtani.– Emlékeztetem, hogy a kristály az enyém, és nem a Társaságé – szegte fel az állat a lány.– Én pedig emlékeztetem, hogy megegyeztünk, miszerint elnapoljuk a tulajdonjog felettivitánkat, amíg meg nem találjuk azt az átkozott követ. Felkészült?– Igen.A férfi a már ismerős fekete öltözékét viselte. Leona is az éjféli munkához öltözött. AzAdamtől kapott kabátot és nadrágot Thaddeus erre az alkalomra kiegészítette egy feketeinggel.Az ing túl nagy volt rá, így a felesleget be kellett tűrnie a nadrágba, amitől úgy éreztemagát, mint egy kitömött játék állat, és gyanította, hogy úgy is nézhet ki.– A könyvtárszoba ablakán át fogunk bemászni – mondta Thaddeus.– És mi lesz, ha ott is elhelyezett egy méregcsapdát? – aggodalmaskodott Leona.– Nem tartom valószínűnek. Bizonyára sietve távozott, kevés ideje lehetett bonyolultkelepcéket elhelyezni a házban. De miért is tette volna, amikor magával vitte a kristályt?– Igaz – felelte mogorván a lány. – Egészen Skóciáig.– Hol marad a híres és felettébb bosszantó töretlen pozitív gondolkodása?Leona úgy döntött, hogy ezt meg sem hallja.Elindultak egy ösvényen a gondozatlan, felburjánzott kerten át. Noha Thaddeusnakmeggyőződése volt, hogy Delbridge nem állított fel semmiféle csapdát, mindketten vastagkendő mögé rejtették az orrukat és szájukat, amikor a férfi álkulcsával kinyitotta az ablakzárját.Egy perc sem telt bele, bent voltak a könyvtárszobában. A teljesen behúzott függönyökmiatt vaksötét volt odabent. A levegőben nyugtalanító energia kavargott. A férfi meggyújtottaa magával hozott lámpást. A sárga fény különös tárgyak sorát világította meg szerte aszobában. Leona tudta, hogy a paranormális energia kisebb-nagyobb hullámait ezek a tárgyakbocsátják ki.– Ezeket tarthatja a kevésbé értékes műtárgyainak – jegyezte meg Thaddeus. – Amiketnem érdemes az emeleti múzeumban kiállítania.A lány hátán végigfutott a hideg. Már előre félt attól, hogy ha itt ilyen kellemetlen érzéseivannak, mi várja még odafönt, a galériában, ahol a lord gyűjteményének java van kiállítva.– Éveket áldozhatott az életéből, hogy megszerezze ezeket a tárgyakat – mondta.147