RÁD VÁRTAM!

– Honnan tudja a nevemet?– Egy ideje már figyellek. Hallottam, amikor az egyik barátod így szólított.Már nagyon közel volt, alig pár lépésre. A lány valami megmagyarázhatatlan okbólmegborzongott a félelemtől. Elbizonytalanodott. Előfordult vele régebben, hogy ilyen érzéseivoltak egy ügyféllel kapcsolatban. Ezekre a különös megérzésekre nagyon oda szokottfigyelni, és inkább lemondta az üzletet. Egy lánynak manapság, amikor annyit beszélnek azÉjféli Szörnynek nevezett gonosztevőről, nem árt vigyáznia.De ebben a mostani esetben semmi logikus alapja nem volt e kis borzongásnak. Az elegánsúr szép volt, mint egy angyal, mint egy angyalian tiszta lény. És még inkább úgy nézett ki,mint azok, akik némi különleges szolgáltatások fejében boldogan fizetnek még többet is.– A múlt héten egyszer-kétszer láttam uraságodat ebben az utcában – mondta könnyedén. –Örülök, hogy ma éjjel szól is hozzám.Meglepetésére szavai bosszantották a férfit.– Nem láttál engem egészen ma éjszakáig – felelte a dühtől érdes hangon. – A képzeletedűzött tréfát veled.A lány a legkevésbé sem szerette volna, ha egy értelmetlen vita miatt elveszítené ezt a jókuncsaftot.– Bizonyára igaza van, uram – bólintott, és félénken rámosolygott a kalapja karimája alól.– Végtére is ilyen úrról szokott egy lány álmodozni efféle éjszakákon, mint ez a mostani.Ilyen finom és elegáns úrról, mint ön.A férfi láthatóan megnyugodott.– Szívesen felmennék a szobádba, Annie – mondta.Megint mintha egy jeges ujj érintette volna meg a gerincét. De erőt vett magán, és legyűrteaz érzést.– A kocsma fölött van, uram – tudatta.A férfi bólintott, és elnézett a sikátor felé, ahol az imént álldogált.– Remélem, hátulról is van bejárat.– Nem szükséges a konyhán át felmenni – nyugtatta meg a lány. – Megegyeztem atulajdonossal. Jed nem bánja, ha a főbejáraton át viszem fel a látogatóimat.Jed az esetenkénti ingyenes menet és a haszon egy kis hányada fejében bérelt neki szobát akocsma felett. Annie az első ajtón keresztül hozta be a házba a vendégeit, de ha azokszégyenlősek voltak, olyankor a konyhai bejáratot vette igénybe. Jed mindkét esetben láthatta,kit visz fel a szobájába. Ha valaki kellemetlenséget okozott, vagy erőszakoskodni akart, Anniepárszor megrúgta a falat, ezzel adott jelt neki, és ő mindig a segítségére sietett.– Ha nem mehetünk fel a szobádba észrevétlenül, akkor kénytelen leszek visszautasítani akedves meghívásodat – mondta sajnálkozva az elegáns gentleman. – Jelenleg épp egy gazdagifjú hölgynek udvarolok, és ha az apja megtudja, hogy egy olyan lánnyal láttak, aki a temesterségedet űzi, nem fogja hozzám adni a lányát.Már értem, miért olyan szégyenlős, gondolta Annie. Az ő osztályabeli urak nagyonkomolyan vették az udvarlást és a házasságot. Kétségtelenül itt is sok pénz forgott kockán. Azúr egy utcalánnyal való gyors hancúrozás miatt nem akarja megkockáztatni, hogy elveszítse amenyasszonyát, akire gazdag örökség vár. Egy úrnak ilyen kényes helyzetben nagyonóvatosnak kell lennie, legalábbis amíg meg nem kötik a házasságot.– Értem, uram – válaszolta. – Nos, akkor a sikátoron át fogunk menni, és kikerüljük akonyhát. Senki sem fogja meglátni velem.– Köszönöm, Annie. – És angyalarccal rámosolygott. – a megláttalak, az első perctől fogvatudtam, hogy te vagy az a lány, akit keresek.79