RÁD VÁRTAM!

– Valami okból feljött ide. Gyanítom, hogy az egyik vendéggel akart találkozni. Követtem,hogy lássam, miben mesterkedik. Amikor meglátott, megéreztem rajta a félelem szagát. –Szája mosolyra rándult az emléktől. – Sejtette, mi következik. Semmiképpen sem egyezettvolna bele, hogy hazakísérjem. Nem volt más választásom, mint ott rögtön elhallgattatni.– Még ha úgy érezte is, hogy nyomban cselekednie kell, léteznek tisztább módszerek –mutatott rá Delbridge. – Mi az ördögnek vágta el a nyakát, és hagyta itt? Mi lett volna, ha egymásik vendég is felmegy a galériába, meglátja a hullát, és lerohan, hogy ribilliót csapjon?Akkor nem lett volna más választásom, mint hívni a rendőrséget.– Rengeteg vér folyt – mondta erre még mindig mosolyogva a Szörny. – Teljesentönkretette a kabátomat, és összefröcskölte a nadrágomat. Bementem az egyik hálószobába,hogy rendbe hozzam magam és átöltözzek.A lord gyanakodva kapta fel a fejét.– Egy másik rend ruhát is hozott magával ma estére?– Természetesen. Mindig viszek magammal egy váltás ruhát, ha tudom, hogy sort fogokkeríteni az egyik kis szórakozásomra.Vagyis mindvégig úgy tervezte, hogy itt, a kastélyban öli meg Mollyt, nem pedig a lányházában. A Szörny nyilván élvezte, hogy egy magukat nála előkelőbbnek tartó urakkal teliházban hajthatja végre a gyilkosságot. Delbridge elnyomott egy sóhajt. Hulsey-nak igaza volt,ez a férfi csakugyan nem teljesen épelméjű, és meglehetősen kezelhetetlen. Viszont rendkívülhasznos.– Mennyi időbe telt, míg megmosakodott és ruhát váltott? – faggatta tovább, magábantürelemért fohászkodva.– Talán húsz percbe – felelte egy újabb kecses vállrándítással a gyilkos.Delbridge összezárt fogai között sziszegte:– És mégse jött le megmondani nekem, hogy eltűnt a kristály, és hogy a két őr hajnali félnégyig eszméletlen volt!– Nancy Palgrave jött, hogy megkeressen. – Lancing önelégült somolygással mesélnikezdett. – Amikor kijöttem a hálószobából, az első emeleti fordulóban összetalálkoztam vele.Természetesen beinvitáltam egy másik hálószobába. Mi mást tehetne egy gentleman ilyenkörülmények között?Valószínűleg ez is a gyengéi közé tartozhat, gondolta Delbridge. A vadászat és a gyilkolásszexuális értelemben izgalomba hozza. Amikor ebben az állapotában összetalálkozik egy ráváró nővel, nem tud ellenállni a kísértésnek.Még több időt pazaroltak el azzal, hogy addig nem lehetett kezelni ezt a kritikus helyzetet,amíg az utolsó vendég is el nem ment. Sőt még az erre az alkalomra szerződtetett személyzettávozását is meg kellett várni. Aztán aludni küldte a házvezetőnőt és a férjét, azt a kétalkalmazottat, akik ténylegesen a házban laktak. Évek óta hűségesen szolgálták őt; mindkettentudták, okosabb nem megkérdőjelezni az utasításait.Ekkor támadt egy gondolata. Megtorpant, és szemöldökét összevonva mondta:– Lehet, hogy a követ már annak előtte ellopták, hogy maga feljött volna ide Miss Stubtonután.– Lehetséges. – Lancing szokása szerint nem foglalkozott az apró részletekkel.– Biztos, hogy semmit sem tud mondani nekem a tolvajról? – kérdezte Delbridge márlegalább harmadszorra-negyedszerre.A Szörny odament, és megállt a szekrény előtt, amelyben azelőtt a kristályt tartották.– Már elmagyaráztam önnek, hogy csak az intenzív érzelmek nyomait érzem meg alevegőben. Félelmet. Haragot. Szenvedélyt. Ilyesmiket. Itt ezekből semmit nem észlelek.– De a tolvajból feltétlenül erős érzelmet kellett kiváltania, amikor a kristályt kiemelvebelélegezte a kigőzölgést – bizonygatta a lord. – Ijedtséget. Félelmet. Valamit.27