RÁD VÁRTAM!

hagyta hidegen. Amikor a karját nyújtotta neki, valami furcsa izgalom hullámzott át rajta.Megállapította hát, hogy a férfi mindenek dacára ellenállhatatlan hatással van rá.A szeme sarkából rásandított, de nem tudta volna megmondani, a férfi érez-e valamit attól,hogy megérintette őt. Félelmetes, hogy valakinek ilyen önuralma legyen. Ámbár az is lehet,hogy nem érez semmit. Leona úgy döntött, inkább nem is akarja tudni az igazságot.És mégis meg mert volna esküdni rá, hogy körülöttük a levegő megteltenergiahullámokkal, éppen úgy, mint a minapi éjszakán, amikor a hintóban harcoltak adémonokkal. Valami különös és csodálatos dolog történt, amikor együtt volt Thaddeusszal.Ilyesmit még egyetlen férfi mellett sem tapasztalt. Még William Trover mellett sem, pedigőhozzá feleségül akart menni.Kint a hallban egyszer csak valahonnan ott termett Fog, és reménykedve melléjükszegődött. Amikor a férfi kinyitotta a kertre nyíló ajtót, a kutya lelkesen kiügetett, és el is tűntnyomban a sötét árnyak között.Thaddeus egy teraszra vezette Leonát, majd végighaladtak egy rövid, kavicsos ösvényen.A melegház kecses ívű üvegfalai csillogtak a holdsugártól. A könyvtár magas ablakain átkiszűrődő fényben megpillantották Fogót: épp egy közeli bokor tövét szaglászta.– A kutyám nagyon élvezi a vendégszeretetét – szólalt meg Leona, és igencsak igyekezett,hogy a hangja közömbös maradjon.– Tudatában vagyok annak, hogy ön viszont nem.A lány összerezzent.– Semmi ilyesmit nem mondtam.– Aligha kellett hangot adnia a véleményének, amikor azt javasoltam, hogy maradjon itt.Az érzései teljesen nyilvánvalóak.– Emlékezetem szerint az nem javaslat volt – mondta Leona némi torokköszörülés után. –Inkább parancsnak hangzott, úgy hiszem.– A keservit neki!Az elmormogott szitokszó mindennél világosabban arról árulkodott a lánynak, hogy a férfiéppoly feszült idegállapotban van, mint ő. Valami okból ettől jobb kedvre derült. Gondolkodjpozitívan! Ő is érzi az energiát.– Azért hoztam ide, mert nem tudtam semmi mást kitalálni, amivel megvédhetnem abiztonságát – tette hozzá immár nyugodtabban Thaddeus.– Értem, uram. És méltányolom, hogy ennyire szívén viseli a sorsomat. Nézze el nekem akorábbi ingerültségemet. Nehéz délutánom volt.– El nem tudom képzelni, miért mondja ezt, Miss Hewitt. Véleményem szerint nem sokbantérhetett el a mai délutánja a megszokottól. Az egyik kliense nyilvánvalóan félreértette aterápiás célú konzultációja természetét, és erőszakoskodni próbált kegyeddel. Én váratlanulmegjelentem a háza ajtajában, holott már kétségtelenül biztos volt benne, hogy végképpmegszabadult tőlem. Végül, de nem utolsósorban, felfedezte, hogy valaki betört az otthonába,és ellopta az aurórakövet.Az ablakon beszűrődő fényben Leona látta, hogy a férfi szája komor mosolyra húzódik.– Úgy van, uram – felelte szinte vidáman. – Önt hallgatva kezdem belátni, hogytúlreagálom a történteket.– Nem ön az egyetlen, Miss Hewitt. Bevallom, a mai nap eseményei az én idegeimet ismegviselték.– Lárifári! Önnek acélidegei vannak, Mr. Ware.– Nem, ha kegyedről van szó, Madame.Thaddeus kinyitotta az üvegház ajtaját, és betessékelte Leonát az illatoktól terhessötétségbe.– Mint az Édenkert egy darabkája! – ámuldozott a lány. – Csodálatos!Thaddeus követte a tekintetét.69