RÁD VÁRTAM!

4.Amikor Leona látta, hogy a férfi csakugyan mély álomba merült, felállt, majd az ülésretérdelve felnyomta a tetőablakot, hogy beszélhessen Adammel.– Hogy van a beteged? – tudakolta barátja a vállán keresztül.– Alszik. Az a méreg nagyon erős volt. Egy ideig féltem is, hogy nem fogom tudnimegmenteni.Egy hideg szélroham besodorta a hintó belsejébe az első esőcseppeket.– Miféle méregtől lát valaki rémképeket? – kérdezte Adam.– Nem tudom. Mr. Ware azt mondta, Delbridge már két embernél használta, akikmegőrültek. Mindkettő órákon belül halott volt.Adam megrántotta a gyeplőt, hogy gyorsabb ügetésre bírja a lovakat.– Delbridge ezek szerint veszélyesebb, mint hittük. Úgy véltük, csak egy különc műgyűjtő,semmi más.– Még annál is rosszabb, mint gondolod. Korábban nem volt alkalmam elmondani, de akastély múzeumában volt egy halott nő. Elvágták a torkát. Szörnyű… látvány volt.– Ördög és pokol! – Adam az ijedtségtől megrántotta a gyeplőt, amitől a lovak vágtábakezdtek. Gyorsan helyrehozta a hibát. – Ki volt a nő?– Nem tudom. Azok közül való lehetett, akiket Delbridge hívott oda, hogy szórakoztassáka vendégeket. A jelek szerint azért ment fel a galériába, hogy egy férfival találkozzon ott. Agyilkossal találkozott először.– Szépen kérlek, csak azt ne mondd, hogy az utasunk volt a gyilkos!– Nem.– Honnan tudod?– Két okból. Először is, mert engem nem ölt meg, amikor megláttam, hogy ott áll a holttestmellett. Ha ő lenne a tettes, bizonyára meg akart volna szabadulni a szemtanútól is.– Szent egek! Ott állt a holttest mellett?– Másodszor, tudom, hogy nem ő a gyilkos, mivel nem ölte meg a Delbridge kertjébenjárőröző két őrt.– Miféle két őrről beszélsz? Nem tudtunk róla, hogy bármiféle őrök lennének ott ma éjjel.– Ezek szerint Pierce tájékoztatása több ponton is tévesnek bizonyult.– Ördög és pokol! – ismételte meg Adam, ezúttal elhaló hangon. – Leona, ez az egész ügykezd katasztrofálissá válni.– Badarság. Elismerem, volt néhány meleg helyzet, de végül szépen megoldódott minden.– Bámulatos, milyen optimista tudsz lenni olyankor is, amikor minden épeszű ember aztfontolgatná, hogy hajójegyet vesz Amerikába, vagy valami más, kellőképpen távoli helyre.– Csak gondold végig a tényeket, Adam! Biztonságos távolságra vagyunk a kastélytól, ésDelbridge soha nem fog rájönni, ki vitte el a kristályt.– Egy fontos dologról megfeledkezel – jegyezte meg barátja sötéten.– Mi lenne az?– Ő, aki most itt alszik a kocsiban. Mit tudsz róla?– Nagyon keveset, eltekintve attól, hogy egy hihetetlen nagy pszichikus erővel rendelkezőhipnotizőr – vallotta be a lány.– Pszichohipnotizőr?– Úgy bánt el a két őrrel és Delbridge egyik vendégével, hogy egy pillanat alatt transzbaejtette őket. Megdöbbentő volt. Soha nem láttam még, hogy valaki így tudjon hipnotizálni.21