RÁD VÁRTAM!

– Ó, hogyne – dúdolta Lancing. – Egy édes női félelem.– Talán csak az egyik prostituáltat érzi, aki ma este itt volt a házamban – bizonytalankodotta lord. – A vendégeimet kísérték a múzeumi sétán.– Én is itt voltam – emlékeztette a gyilkos. – Egyik nő sem félt, ez a nő viszonthatározottan meg volt rémülve. Higgye el nekem, ha mondom.– Mi az ördög történt itt? – kérdezte értetlenül Delbridge.– Hát nem érti? – kiáltotta Lancing, s a szemében nyers vágy tüze lobbant fel. – Két tolvajvolt itt az éjjel. A második nő volt.– Idejött egy nő, hogy ellopja a kristályomat? – képedt el a lord. – Nincs nő, aki vette volnaa bátorságot, hogy betörjön a kastélyomba! De olyan sincs, aki ezt meg tudta volna tenni.– Ne felejtse el, hogy volt egy férfi társa is – szólt közbe ismét Hulsey.– Miért hozott volna magával egy nőt? – kérdezte zavartan Delbridge. – Ennek nincssemmi értelme. Hisz ezzel csak növeli a rajtakapás kockázatát.A tudós levette a szemüvegét, és nagy gonddal törölgetni kezdte.– Talán, mert szüksége volt rá – mondta végül elgondolkodva.– Minek? – vakkantott rá a lord.– A témában folytatott kutatásom szerint majdnem mindenki, aki használni tudta a kristályerejét, női személy volt – felelte ezúttal tanáros modorban Hulsey. – Könnyen lehet, hogyazért hozta magával ma éjjel ezt a nőt, hogy segítsen megtalálni a követ.– Ez a férfi hagyta azt a friss energianyomot a szekrényen – jelentette ki magabiztosanLancing. – Vélhetőleg azóta már halott, vagy egy lidércnyomásokkal teli őrület csapdájábanvergődik.A tudós visszatette az orrára, majd mutatóujjával a helyére igazgatta a szemüvegét. Aztántekintetét Delbridge arcára függesztve azt mondta:– Úgy tűnik, hogy önnek egy nőt kell keresnie.– De őróla nem tudunk semmit – válaszolta panaszosán a lord.– Ez nem teljesen igaz, uram – vonta össze Hulsey bozontos szemöldökét. – Tudjuk, hogynagy valószínűséggel használni tudja a kristály energiáját.Röviddel ezután Delbridge és Hulsey a konyhában álltak. Odakint még esett, de a komorfelhők a hajnal közeledtére kezdtek kivilágosodni.A lord lenézett Paddonra és Shuttle-ra, a két őrre, akiket az estély idejére szerződtetett.Mindketten a padlót borító ponyván feküdtek.Delbridge-nek ritkán volt alkalma a kastélynak ebben a helyiségében megfordulni.Nemesember volt; nemesemberek nem foglalkoztak a háztartásuk vezetésével. Ma reggelkissé meglepte, milyen zsírpecsétes a konyha padlójára leterített ponyvavászon.Gondolkodóba ejtette a házvezetőnője által felszolgált ételek tisztasága.– A betolakodók elkábíthatták őket – mondta Hulsey-nak. – Ez az egyetlen magyarázat.A tudós, aki érezhetően sokkal nyugodtabb volt most, hogy Lancing eltűnt a közeléből,cipője orrával megböködte az egyik őrt.– Talán.– Reménykedjünk, hogy a hatása előbb-utóbb elmúlik. Hiszen ha meghalnak, talán sohanem kapunk választ. Hulsey, meg kell találnunk a kristályt.– Biztosíthatom, uram, engem éppúgy aggaszt a dolog, mint lordságodat.– Aggaszthatja is. Egy vagyonomba került, hogy berendezzem magának azt alaboratóriumot. Ha nem kapom vissza a kristályt, semmi okom, hogy továbbra isfinanszírozzam a kísérleteit. Jól mondom?Hulsey összerándult. Delbridge látta, és jóleső érzéssel nyugtázta. A tudós gyarlóságaiéppoly szembeszökőek voltak, mint Lancingéi. Csakhogy neki egyedül a kutatásaiszámítottak, semmi más.30