RÁD VÁRTAM!

A dühös energiahullámok magasra csaptak, de hamar le is csillapodtak. A rúzs akényszerképzetéhez kapcsolódott, és valahányszor a Szörny gondolatban közel került agyilkosságaihoz, élesre tudta állítani a képet. A dologban az volt a furcsa és ironikus, hogycsak egyszer stabilizálódott az energiája: amikor a legmélyebbre süllyedt őrülete mocsarába.De elég lehet pár másodperc ebből az őrült tisztánlátásból. Thaddeus rezzenetlenül tartottapisztolya csövét az ajtónyíláson. Ha a beszélgetés véget ér, csak egy lövésre lesz lehetősége,és annak pontosnak kell lennie. Ha csak megsebesíti a gazembert, azzal nem fogja leállítani.Ebben az eszelős elmeállapotában biztos, hogy nem.– Még nem árultad el, mi a képességed – mondta a Szörny hirtelen társalgási stílusraváltva, mintha csak a klubjukban üldögélnének együtt.– Még nem árultad el az igazi nevedet – felelte nyugodtan Thaddeus, majd kis szünet utánmegkérdezte: – Vagy a társaid csak Szörnynek neveznek?– Nagyon jó, Ware. Méltányolom, hogy még ebben a helyzetben is megőrződ ahumorérzékedet. Az én nevem Lancing. De nem gondolom, hogy ismernél. Nem vagyunkbemutatva egymásnak.– Meglepve hallom. Delbridge köreiben mozogsz, márpedig ő a legjobb klubok tagja. Csakösszefutottunk már valamelyik alkalommal?– Nem mozgok a köreidben. – Lancing aurája vad lobogásba kezdett a haragtól. – ÉsDelbridge-éiben sem.– A minap is meghívott az estélyére.– Bah. Csak megtűr az exkluzív társaság peremén – felelte keserű hangon Lancing. – Nincsínyére a dolog, de ez az ára a szolgálataimnak. – Kis hallgatás után azt kérdezte: – Ugye tetaláltad meg őt akkor éjszaka?– Molly Stubtont? Igen. És felismertem a holttest mellett a névjegyedet. A festékestégelyt.– Mi az ördögöt lovagolsz annyit azon a festéken? – lobbant fel az energia.– Érdekel. Mi lett a holttesttel? Kíváncsi vagyok. Egy ilyen gyilkosságnak szenzációshírként kellene megjelennie a lapokban, ahogy a többieknél, akiket megöltél.– Miután elállt az eső, eltemettem egy jeltelen sírba az erdőben. Soha senki nem fogja ottmegtalálni. És keresni sem fogjak.– De a festékestégelyt otthagytad a hulla mellett a galériában.– Olcsó kis ringyó volt ő is, mint a többi.– Nem is olyan olcsó, ahogy én tudom. Delbridge metresze volt.– Bánom is én, akármennyi ékszert és ruhát adott neki. Szajha volt ő is, semmivel semkülönb a többinél. Úgy öltem meg, ahogy egy szajhát szoktam.– A lordnak nem volt ellenvetése?– Ő utasított, hogy szabadítsam meg tőle – vihogott Lancing. – Már betöltötte arendeltetését.– Kicsit furcsállom, hogy a saját, vendégekkel teli házában akarta megöletni.– Azt az utasítást adta, hogy a parti után hozzam vissza ide, és itt végezzem el a munkát.De rájöttem, hogy gyanús lettem a lánynak, úgyhogy nem volt más választásom, és ott, agalériában kellett végrehajtanom a gyilkosságot.– Ez bizonyára feldühítette Delbridge-t.Lancing nevetett.– Dühöngött magában, de tudja, hogy nem tanácsos ujjat húznia velem. Kész gyönyör voltlátni, ahogy füstölög magában. Legalább rájött, hogy nem úr felettem.– Félsz, hogy egy napon rólad is úgy dönthet, többé; már nem látja hasznodat?– Mollyval ellentétben, az én helyemre nem állhat senki. És ezt Delbridge is tudja.– Más szóval csupán egy eszköz vagy a kezében.– Ez nem igaz – harsogta a Szörny. – Sokkal több hatalmam van, mint neki. Énfelsőbbrendű ember vagyok.133