RÁD VÁRTAM!

– Egyetlen éjszaka sem aludtam jól, amióta a férjem meghalt, Miss Hewitt. Ha leoltom alámpát, sokszor órákon át ébren fekszem az ágyamban. Ha meg elalszom, sötét álmokgyötörnek. – Fél kezével görcsösen szorongatta a függönyt. – Van, hogy könnyek közöttébredek. Néha már…– Igen?– Néha már arra gondolok, jobb lenne, ha föl sem ébrednék többé – suttogta Victoria.Annyi fájdalom és szomorúság volt az elmondott panaszban, hogy Leona minden irántatáplált bosszúsága és előítélete egy csapásra elmúlt. A szigorú hölgy egy szempillantás alattsegítségre szoruló pácienssé vált.– Sokaktól hallom ugyanezt, akik hozzám fordulnak – mondta csendesen.– Bizonyára gyengének tart.– Nem – ingatta a fejét Leona.– Én már öregasszony vagyok, Miss Hewitt. De szép élet áll mögöttem. Kivételesenszerencsém volt az egészségemmel, és abban is, hogy olyan családom van, amely kényelmesotthont nyújt számomra, ahol békén eltölthetem hátralévő napjaimat. Akkor hát miért kerül azálom? És ha végre lehunyom a szemem, miért kell ilyen nyugtalanító álmokat látnom?A lány erősebben szorította anyja naplóját.– Mindenki életében vannak veszteségek. Minél tovább élünk, annál több veszteséget kellelszenvednünk. Ez a világ rendje.Az asszony feléje fordult, és hosszan, elgondolkodva nézett rá.– Látom, hogy önnek már el kellett szenvednie veszteségeket, pedig még harminc sincs.– Igen.Victoria visszafordult az ablakhoz, és kinézett a kertre.– Az eredmény mellbevágó lehet, ha az ember ennyi év után leltárt csinál. Túléltem aszüleimet, egy fivéremet, a drága férjemet, az egyik lányomat és a gyermeket, aki vele együtthalt meg a szüléskor, és ki tudja, hány barátomat.– Anyám meg volt győződve róla, hogy a késői években a veszteségek pusztafelhalmozódása fosztja meg az embert az álomtól. Mindannak a súlya, amit a negatív energiakövetel áldozatként. Az embernek pozitív gondolatokkal kell harcolnia ellene.– Pozitív gondolatokkal?– Mi, akik kristállyal dolgozunk, ismerjük az emberi gondolatok erejét. A gondolatokbanenergia van. A negatív energiát a pozitív energiával lehet ellensúlyozni. Árulja el, asszonyom,mire gondol, amikor éjszaka ébren fekszik az ágyában!Victoria megmerevedett. Aztán nagyon lassan hátrafordult. Leona tudta, hogy nem látrémképeket, legalább olyan értelemben, ahogy Thaddeus látott a megmérgezésénekéjszakáján. De volt valami kísértetiesen és zavarba ejtően hasonló az arckifejezésében és azegész lényében.– A múltra gondolok – suttogta Lady Milden. – A hibákra, amelyeket elkövettem. Adolgokra, amiket meg kellett volna tennem. A veszteségeimre gondolok.– Megyek, és hozom a kristályaimat – mondta Leona.95