RÁD VÁRTAM!

Sylvester kísérletei sikereseknek bizonyultak, jóllehet nem úgy, ahogy elképzelte. Aleszármazottaiban megnyilvánuló adottságok változatosságát nem láthatta előre.Önhittségében arra számított, hogy mindőjükben a saját paranormális hajlama fog kiütközni.Ám két évszázad leforgása alatt két dolog vált nyilvánvalóvá. Elsőként az, hogy míg azutód örökölheti, és gyakran örökli is az előd természet adta tehetségét, annak megjelenésiformáit nem lehet előre megjósolni.A másik következmény, melyet az öntelt alkimista, mint meglepő felfedezést rögzített anaplójában, hogy a nőknek, akiket valamely adottságuk miatt választott kísérletelefolytatásához, az eredmény szempontjából éppoly nagy szerepük van, mint neki.Sylvesternek legnagyobb megdöbbenésére rá kellett jönnie, hogy az anyák, akiktől gyermekeiszülettek, szintén áthagyományozták saját természetfeletti adottságaikat a Jonesok jövendőnemzedékeire.– Nem hiszem, hogy Leona egykönnyen le fog mondani a kristályhoz fűződő jogáról –mondta figyelmeztetően Thaddeus.– Kínálj neki pénzt! – javasolta Caleb. – Sok pénzt. Tapasztalatom szerint ez mindighatásos.A férfi felidézte, micsoda szenvedélyes tűz égett Leona szemében, amikor az aurórakőanyagán átsugározta a saját erejét. Olyanformán ajzotta fel a kristállyal való együttműködés,mint más nőt a szerelmi vágy. Az emlék felforrósította a vért az ereiben. A teste mélyénmegmozdult valami.– Nem hinném, hogy pénzzel ezúttal el lehetne érni a kívánt eredményt – mondta.– Akkor más módot kell találnod rá, hogy megszerezd tőle a kristályt – jelentette kihatározottan Caleb. – Több mint negyven év óta most először bukkant fel újra. Gabe a lehetőleghamarabb vissza akarja szerezni a Társaság számára. Ha megint eltűnik, mint legutóbb is,akkor újabb évtizedekbe telhet, míg ismét hallunk róla.– Tudom – válaszolta Thaddeus türelmesen. – Mindössze azt mondom, hogy az újtulajdonosa valószínűleg nem fog lemondani róla.Az aurórakőnek hosszú és roppant érdekes története volt az Arkane Társaságban. Alegenda szerint egy Sybil, a Szűz Boszorkány nevű nő lopta el Sylvester laboratóriumából. Aszüzesség kérdését nem feszegetve, Sybil valójában egy rivális alkimista volt. Az alapítóegyébként is rosszul tűrte a versenyt, egy női rivális pedig egyenesen felbőszítette.Naplójában megtagadta Sybiltől az alkimista címet, ehelyett csak boszorkányként emlegette,hogy ezzel is kisebbítse, és jelentéktelennek állítsa be a nő tehetségét és laboratóriumijártasságát.Lehet, hogy nagy koponya volt a vén csibész, de modern gondolkodásúnak senki semtarthatta, állapította meg magában Thaddeus.– Ha a pénz nem válik be, akkor más módot kell találnod, hogy megszerezd a nőtől a követ– erősködött Caleb. – A te tehetségeddel nem hiszem, hogy ez túl nagy nehézséget jelenteneszámodra. A mindenségit, hipnózisban megparancsolod neki, hogy adja oda, és felejtse elörökre, hogy valaha is az övé volt. Nem értem, miért vacakolsz még ezzel.– Rá nincs hatással a tehetségem.Ez a bejelentés váratlanul érte unokatestvérét. Szemében felcsillant a tudós elfogulatlankíváncsisága.– Huhh – mondta. – Ez érdekes.Hogy miért vacakol? – tűnődött Thaddeus. – Az biztos, hogy el fogja venni a kristálytLeonától. De közben rájött, hogy ugyanakkor meg is akarja védeni a lány kőhöz való jogát.A közeli munkaasztalhoz lépett, hogy szemügyre vegyen egy prizmát.– Te komolyan azt hiszed, hogy a kristály az Arkane Társaság hasonlóan sötét,veszedelmes titka lehet, mint az alapító képlete? A múlt éjjel nem tapasztaltam erre vonatkozóbizonyítékot. Inkább gyógyító természetűnek látszott, semmint pusztítónak.41