RÁD VÁRTAM!

6.Két órával később…Delbridge Molly Stubton holttestére ügyet sem vetve lépdelt végig a galéria hosszúfolyosóján. E pillanatban kisebb gondja is nagyobb volt Mollynál. Nagyon dühös volt. Ésnagyon gondterhelt.– Mi az ördög bajuk van az őröknek? – kérdezte Hulsey-tól.Dr. Basil Hulsey fejcsóválva babrálta a szemüvegét. Senki nem tudta volna megállapítani,mikor mosta meg vagy vágatta le utoljára őszes tincseit. Elvékonyodó hajcsomóigusztustalanul meredeztek körben a feje körül, mintha valami villanyos masinát fogna akezével. Örökké gyűrött kabátja és bő ülepű nadrágja úgy lógott ösztövér testén, mint egycsontvázon. Inge, melyet a kabát alatt viselt, valaha fehér lehetett, de az évek soránszürkésbarnára színeződött a kártékony vegyi anyagoktól. Egy szó, mint száz, Hulseypontosan annak látszott, ami valójában volt: briliáns elméjű, hóbortos tudósnak, akit úgyrángattak ki a laboratóriumából – melynek bérét Delbridge fizette – e hajnali órán.– Fogalmam sincs, m-mi lelte az őröket – hebegte Hulsey idegesen. – Mr. Lancing b-behozta őket a k-konyhá-ba, ahogy meghagyta. Mindketten próbáltuk felébreszteni őket. Egyvödör jéghideg vízzel. Meg se mozdultak.– Szerintem elájultak, annyi gint vedeltek – jegyezte meg Lancing. Elegánsan unottnaktűnt, mint rendesen, amikor nem épp a kedvenc sportját űzte. – De egyikük sem bűzlik azitaltól.A tudós minden erejével a szemüvege megtisztítására összpontosított. Mindig idegesneklátszott, ha ki kellett lépnie a laboratóriumából, de soha annyira, mint amikor kénytelen voltegy szobában tartózkodni Lancinggel. A lord nem hibáztatta érte. Olyasmi volt ez, mintha egyegeret közös ketrecbe zárnának egy viperával.Delbridge, a vele szemben érzett gyanakvását titkolva, elgondolkodott a Lancing nevűalakon. Hulsey-val ellentétben jobbnak látta, ha nem mutat félelmet. Vagy egyszerűen csakügyesebben tudta palástolni ösztönös reakcióit.Remegett a dühtől, de jól tudta, hogy óvatosnak kell lennie. A közeli falikar éles fényébena Szörny úgy nézett ki, mint egy angyal valami reneszánsz festményen. Roppant csinos férfiúvolt zafírkék szemével és már-már fehérnek tűnő aranyszőke hajával. A nők úgy vonzódtakhozzá, mint éjjeli lepkék a lámpafényhez. Ám Lancing esetében a külső nagyon ismegtévesztő volt. E hidegvérű gyilkosnak életeleme volt a vadászat és az öles, ráadásulelőszeretettel vadászott emberre, kiváltképpen nőkre. Félelmetesen jól értett a mesterségéhez.A természet olyan tehetséggel ajándékozta meg a zsákmány űzésében és leterítésében, amitcsak természetfölöttinek lehet mondani. Ha felébredt benne a vadászösztön, valósággalkiszagolta a préda hollétét.Az a képesség is megvolt benne, hogy a legsötétebb éjszakában is tökéletesen látott.Támadáskor gyorsabban mozgott, mint a legjobban kiképzett katona, vagy egy bokszbajnok.Gyorsasága inkább a ragadozókéra volt jellemző, mint közönséges emberekére.Delbridge tagja volt az Arkane Társaság nevű titkos szervezetnek, amely parajelenségektanulmányozásával foglalkozott, és tagjainak túlnyomó többsége bizonyíthatóan legalább egyilyen képességgel rendelkezett. Az utóbbi években a Társaság szervezetten kutatta,tanulmányozta és katalogizálta az okkult képességek már ismertté vált típusait. Az egyrebővülő katalógusnak köszönhetően már nevük is volt a Lancingéhez hasonló különleges ésrendkívül veszedelmes készségcsoport birtokosainak. Ők voltak a paravadászok.25