RÁD VÁRTAM!

27.Leona felriadt, s egy percig még csendben, mozdulatlanul feküdt, várva, hogy a rossz álomutolsó foszlányai is elillanjanak. Azután lassan felült, s megpróbált rájönni, mi riasztotta felnyugtalan álmából.Halk morgást hallott a sötétből. Rájött, hogy Fog nem először akarja így figyelmeztetnivalamire.– Mi az? – Ledobta magáról a takarót, és kilépett az ágyból. – Mi a baj?Fog mellső mancsaival a párkányra támaszkodva állt az ablakban, fejének körvonalaikirajzolódtak a holdfényben. Leona odament hozzá. Amikor megérintette a kutyát, érezte,hogy bundája alatt megfeszülnek az izmai.Most már ketten néztek le a kertre. A lány először még nem látott semmi rendkívülit.Aztán észrevette a pislákoló fényt. Valaki bejött a kertbe a sövényen át. Lámpással a kezében.Leona ujjai mozdulatlanul pihentek a kutya nyakán.– Betörő – mondta. – Fel kell riasztanom a házat.De épp amikor megfordult volna, hogy az ajtóhoz fusson, egy másik alak lépett ki akonyhából, és gyors léptekkel elindult a lámpát tartó alak felé.– Thaddeus az – szólt a lány Foghoz. – Mi az ördög folyik odalent?A két ember néhány szót váltott egymással, majd a lámpást tartó ember ugyanazon az úton,amerről jött, elment. Alakját elnyelte a sötétség. Thaddeus visszajött a házba.Leona a hálószoba ajtajához sietett, és halkan kinyitotta. Fog lelkesen trappolt utána, ésmegpróbálta kidugni az orrát a keskeny ajtónyíláson. Alig hallható léptek visszhangoztakodalent. A férfi beérkezett a haliba.Leona szélesebbre nyitotta az ajtót. Kutyája egyszeriben kiugrott rajta, és a lépcső felévágtatott. A lány lekapta a kampóról a köntösét, és a nyomába eredt.Mire a lépcső tetejére ért, Fog már leért, és most ott ficánkolt izgatottan Thaddeus körül.Kettejük alakját az egyik falikar halványan derengő fénye világította meg. A férfin feketevászoning, fekete nadrág, csizma és az a hosszú fekete kabát volt, amelyet akkor viselt,amikor először találkozott vele Delbridge múzeumában.Rémület hasított belé. Fél kezével a köntös hajtókáját összefogva, a másikkal alépcsőkorlátba kapaszkodva leiramodott. Thaddeus a lépcső aljában várt rá a sötétben.– Tudtam, nem fogok tudni úgy elmenni, hogy ne ébresszem föl a kutyát és önt – mondta.– Hová akar menni ebben a késői órában? – torpant meg Leona a legalsó lépcsőfokon. – Kivolt az az ember a kertben? Azzal a lámpással?– Látta Pine-t? – A férfi mosolyogva simított végig a lány arcán. – Ezek szerint nem aludtmélyebben, mint én.– Thaddeus, mi történik itt?A férfi leejtette a kezét.– Nincs időm elmagyarázni, ígérem, reggel mindent el fogok mondani.A lány érezte a férfi elszántságát, és tudta, hogy most semmivel sem tudná feltartóztatni.– Önnel tarthatnék – mondta gyorsan.A férfi egy pillanatra meghökkent, aztán kesernyésen elmosolyodott.– Igen, velem tarthatna. De nem fog.– Akkor vigye magával Fogot.– Neki az a dolga, hogy magára vigyázzon. Miattam ne aggódjon, kedvesem! Nem leszsemmi bajom. Van már némi tapasztalatom ilyesféle dolgokban.– Összefügg a nyomozói munkájával?107