RÁD VÁRTAM!

29.Leona alig akarta elhinni, amit az imént hallott. És még abból a rémületből sem tértmagához, hogy megtudta, Thaddeus valójában az Éjféli Szörny által elkövetett gyilkosságokügyében nyomoz.– Gondolja, hogy Bella Newportot ugyanaz az ember ölte meg, mint azt a szegény nőt,akire Delbridge kastélyában találtunk rá? – kérdezte.Victoria tátott szájjal bámult unokaöccsére.– Azt mondod, hogy az Éjféli Szörnyet meghívták Delbridge estélyére? Hogy ő is vendégvolt?– Nem tudom, kapott-e meghívót – vakarta meg Thaddeus a tarkóját. – De abban egészenbiztos vagyok, hogy ott volt azon az éjszakán. És abban is, hogy ő az a vadász, akit hetek ótaüldözök.Nem sokkal múlt hajnali öt óra. A könyvtárban ültek. Leona és Victoria hálóköntösbenvoltak. Az egyik szakácsnő, aki már fölkelt, hogy megtegye az előkészületeket a reggelielkészítéséhez, teát és pirítóst küldött be nekik tálcán. Leona felfigyelt rá, hogy a személyzetetegyáltalán nem zavarta a ház lakóinak különös viselkedése, amit pedig másutt bizonyárafurcsállottak volna.Egyedül Thaddeus nem ült. Az éjjel viselt fekete ingében, nadrágjában és csizmájában álltaz ablaknál. Nyugtalan energia vibrált körülötte láthatatlanul a levegőben. Fog, aki az iméntballagott be az ajtón, rögtön megérezte. Azonnal odaszegődött mellé, s amikor a férfi lépettnéhányat, a kutya is vele tartott.– Emlékszik arra a festékestégelyre a holttest mellett, a galériában, Leona? – kérdezteThaddeus. – Félrerúgta a cipője orrával.– Emlékszem valami tárgyra, amikor megpróbáltam kiszabadulni a kezéből – kezdtehomlokát ráncolva a lány, de hirtelen elhallgatott, mert észrevette, milyen elragadtatott arccalnéz rá Victoria. Sietve megköszörülte a torkát. – Szóval emlékszem, hogy a cipőm orrabeleütközött egy kis tárgyba. Ön fölvette a földről, én azonban nem láttam, hogy mi az.– Egy festékestégely. – A férfi visszament az íróasztalhoz, és felmutatott egy aprócskapiros rózsákkal díszített fehér porcelántégelyt. – Az, amit Bella Newport holtteste melletttaláltam az éjjel, nagyon hasonló volt ehhez.Mindhárman elgondolkodva nézték a kis tárgyat.– Mi olyan szokatlan egy festékestégelyben? – fordult aztán Victoria Thaddeushoz. – Aztmondtad, az a szegény lány prostituált volt. Köztudott, hogy az ilyen nők használnakkozmetikumokat.– Az ilyen nők? – vonta össze szemöldökét a férfi. – Szerinted csak prostituáltakhasználnak ilyesmit?Őladysége Leonára pillantott. A lány megköszörülte a torkát.– A színésznők is használnak kozmetikai szereket.– És természetesen a francia nők is – tette hozzá Victoria tárgyilagosan. – Egy angol hölgyazonban csak a legfinomabb szépítőszereket veszi igénybe. Például néhány szelet uborkátvagy citromkarikát tesz a legtisztább esővízbe, és abban mossa meg az arcát, de ez minden.– És időnként tejfölből és tojásfehérjéből kevert pakolást is tehet az arcára – egészítette kiLeona.– De olyan közönséges dolgot, mint a pirosító, soha – szögezte le határozottan Victoria.111