RÁD VÁRTAM!

22.Leona a bőséges reggelitől erőre kapva próbaképpen óvatosan bekopogott őladységehálószobájának ajtaján.– Ön az, Miss Hewitt? – szólt ki Victoria a maga nyers, „csak semmi bolondság”hangsúlyával. – Bejöhet.A lány vonakodva nyitott be az ajtón. Nem örült ennek a találkozásnak. Azután kapta afelszólításnak is beillő meghívást, miután Thaddeus elment hazulról, mint mondta, egy rövidtalálkozóra Caleb Jonesszal. Ő akkor Foggal és anyja naplójával kivonult a kertbe. Egy árnyaspadon ülve olvasott, amikor megjelent Mary, a fiatal mindeneslány.– Lady Milden küldött, hogy szóljak, látni szeretné önt, Madame. – Mary mindeközben félszemmel Fogot figyelte, aki a fal tövében leveleket szaglászott. – A hálószobájában, úgymondta.Ez már-már vetekedett egy királyi paranccsal.Leona megállt az ajtóban, és Victoriára nézett, aki egy kecses kis íróasztalnál ült.– Ön beszélni óhajtott velem? – kérdezte aztán udvariasan.– Igen. Ne citerázzon odakint a hallban. Jöjjön be, és csukja be az ajtót!Leona, aki kicsit úgy érezte magát, mintha ő is a személyzet tagja lenne, engedelmeskedett.– Egy személyes ügyben szeretnék beszélni önnel – közölte őladysége.De most már elég, gondolta a lány. Végtére is nem az ő ötlete volt, hogy vendégkéntideköltözzön.– Ha a Mr. Ware-rel való kapcsolatomról van szó, nem óhajtom önnel megbeszélni –jelentette ki hűvösen. Victoria elfintorodott.– Arról a dologról nincs mit mondanom. Teljesen nyilvánvaló, hogy önök ketten szeretniakarták egymást. Ez egy egészen más ügy.– Értem – mondta a legteljesebb zavarban Leona.– Úgy értesültem, hogy ön szakértőnek számít az álmok és az álmatlanság terén.A lánynak eszébe jutott az a fénycsík, amelyet a múlt éjszaka látott az idős hölgy ajtajaalatt.– Van némi tehetségem a nyugodt alvást megakadályozó negatív energia kezelésére –felelte óvatosan.– Nagyszerű. Szeretném igénybe venni a szolgálatait.Leona nyelt egyet.– Hát…– Haladéktalanul.– Ööö…– Valami gond van, Miss Hewitt?– Ööö, nem, nincs, nincs semmi gond – vágta rá gyorsan. – Csupán az volt a benyomásom,hogy ön nem kedvel engem.– Ez most mellékes. Pillanatnyilag tekinthet a kliensének.Leona minden lehetséges szempontból megvizsgálta a helyzetet, és látta, hogy nincsmenekvés, de legalábbis nem hagyhatja el a szobát úgy, hogy az ne tűnjék gyávameghátrálásnak. „Kézben kell tartanod a közönséget. Soha ne engedd meg, hogy a közönségirányítson téged!”– Jól van – válaszolta immár a leghivatalosabb hangján. – Mi a problémája?Őladysége felállt. A tartása most is merev volt, mint mindig, de a délelőtti nap élesfényében jól látszottak az arcát behálózó ráncok és redők. Amikor az ablakhoz ment, hogy ottmegálljon, a lány a gyengeség auráját érzékelte körülötte.94