RÁD VÁRTAM!

Hirtelen, maga sem tudta, honnan, Edward bácsikája egyik mondása jutott az eszébe: „Nefelejtsd el, Leona, attól kezdve, hogy kiléptél a színpadra, neked kell irányítanod a közönséget.Soha ne engedd meg, hogy a közönség irányítson téged!”Vissza kell szereznie az uralmát a kristály felett, különben Thaddeus Ware-rel együttbeszippantja az álomvilág, és akkor mindketten elvesztek.Akaraterejét a végsőkig megfeszítve elfordította tekintetét a rémítő rovarról, és belenézett akristály mélyének haragvó örvényeibe.– Nézzen bele a kőbe, uram! – szólt, amilyen parancsolóan csak tudott. – Ez az egyetlenreménye. A hallucinációi nem lehetnek erősebbek önnél. Fel kell vennie velük a harcot.A férfi elmosolyodott.– Sokkal inkább vagyok amellett, hogy kegyed is ott legyen velem az álmomban. Együttelkormányoznánk a mi kis sarkunkat a pokolban.És mielőtt a lány felismerte volna a szándékát, Thaddeus megfogta a vállát, és húzni kezdtemaga felé.– Tüstént engedjen el, Mr. Ware! – Leona mindent megtett, hogy a hangján ne érződjék afélelem, de tudta, hogy igyekezete hiábavaló.– Miért engedném el? – kérdezte fojtott, érzéki hangon Thaddeus. – Ebben a világbankegyed az enyém. Elmúlt a pillanat, amikor megízleltem az erejét, és megengedtem, hogy önis megérezze az enyémet.Leona megpróbálta lerázni magáról a férfi kezét, de ő ettől csak még szorosabban markoltaa vállát. Ekkor a lány mozdulatlanná vált; ösztönei figyelmeztették, hogy ellenállásával csakmég inkább feltüzeli a férfit. Lázas sietséggel vette számba azt a néhány dolgot, amit mégmegtehetett. Ha segítségért kiált, Adam bizonyára meghallja, és a segítségére siet. Csakhogyő nyilvánvalóan abban látná a megoldást, ha golyót röpít Thaddeus Ware fejébe. Ezt nemcsaktúlzásnak, de rendkívül sportszerűtlennek is tartotta, tekintve, hogy ezen az éjszakán Warevalószínűleg az életét mentette meg azzal, hogy öntudatlanná tette azt a két őrt. Most neki kellmegmentenie a férfi életét. Mindkettőjükért erősnek kell lennie.– Ön nem fog erőszakot alkalmazni velem szemben, uram – mondta nagy nyugalommal,holott a legkevésbé sem volt nyugodt. – Ön ma éjjel megmentett engem. Nem illik atermészetéhez, hogy erőszakoskodjék egy hölggyel.A férfi közelebb húzta magához. A kő árasztotta fényben sötét szenvedély lobogott aszemében. Olyan figyelmesen vizsgálgatta a lány ajkát, mintha valami ritka, egzotikus, érettgyümölcs lenne.– Kegyed mit sem tud az én természetemről. Egyelőre. De hamarosan, drágám, sőtmindjárt megtudja, miféle kötelék fűz össze kettőnket.– Tudom, hogy nem fog bántani, mert ön becsületes ember – jelentette ki a lány.A férfi válaszul kigombolta a blúzán a gallért. Leona érezte, amikor ujjai hozzáértek anyakához.– A becsület túl bonyolult fogalom, amikor ilyesfajta dologra kerül sor – mormolta közben.– Nincs ebben semmi bonyolultság, ön is nagyon jól tudja – suttogta a lány. – Csak most alidércnyomás erői uralkodnak ön felett.– Senki és semmi nem uralkodik fölöttem, még kegyed sem, szépséges Leonám.– Nem én manipulálom önt. Delbridge műveli ezt önnel, a méreg révén. Bizonyára nemfogja hagyni, hogy győzedelmeskedjék ön felett.Thaddeus habozott. Szeme keskeny résre szűkült.– Delbridge. Ha rájön, hogy ön ellopta a kristályát, semmi sem fogja megállítani, hogyvisszaszerezze.Leona észrevette, hogy az álomvilágban valahol kis rés támadt a józan észhez vezető,eddig csukott ajtón. Rögtön meg is ragadta az alkalmat.18