RÁD VÁRTAM!

– Nem tudsz megmozdulni, Lancing. Farkas előtt lapuló nyuszi vagy, megdermedtél afélelemtől. Karod-lábad nem engedelmeskedik az agyad parancsának.A szekrény mellett megszűnt minden mozgás. Thaddeus tovább beszélt, miközben lámpástgyújtott.– Ma éjjel nem ölhetsz. Tehetetlen vagy.A láng fellobbant, s fényénél látni lehetett a szekrény árnyékában dermedtmozdulatlanságba meredt Lancinget. Thaddeus felemelte a pisztoly csövét, és megcéloztavele a Szörny szívét. De mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Lancing arca eltorzult arémülettől. Aurája ugyanakkor kicsúcsosodott, és olyan rendszertelen, összevissza mintákatprodukált, hogy a hipnotikus állapot egyszeriben darabokra tört.A ráparancsolt mozdulatlanságból felocsúdva, vadász mivoltára jellemző gyorsasággal azajtó felé iramodott De már nem a vérszomja hajtotta; erőt vett rajta a páni félelem okoztafejetlenség.– Állj! – parancsolt rá Thaddeus. De a pánik is az őrület egy formája, éppoly ingatag ésfékezhetetlen, különösen annál, aki egyébként is őrült.Lancing kiugrott az ajtón, és természetfeletti gyorsasággal már el is tűnt a hallban.Thaddeus utánavetette magát, de tudta, hogy semmiképpen sem tudja elkapni.Arra várt, hogy mindjárt meghallja a menekülő lépteinek dobogását a lépcsőn. Ám ehelyettvalahol a háta mögött, a hallban kivágódott egy ajtó. Megpördült, felcsavart egy közelifalikart, de már csak azt látta, hogy a Szörny eltűnik az ajtó mögött.Pisztolyát készenlétben tartva futott utána, ahogy csak a lába bírta. Egy rémült, sarokbaszorított vadász éppoly veszedelmes tud lenni, mint akin eluralkodott az öles vágya.A nyitott ajtóhoz érve egy keskeny lépcsőt pillantott meg, mely felvezetett a háztetőre.Lancing, talán tévedésből, talán valami ősi ösztöntől hajtva, hogy minél magasabb helyrőllássa át a terepet, nem az utca, hanem a tető felé menekült.Thaddeus dübögő léptek zaját hallotta a magasból. Óvatosan fellépett a sötét lépcsőre, ésegyik kezét a falra téve, hogy kitapogassa az utat, megindult fölfelé. Minden érzékét tágranyitotta, hogy felfogja a Szörny tébolyult energiáját.A lépcső tetején újabb ajtó vágódott ki. Beáramlott az éjszaka hűs levegője. Lancingkilépett a háztetőre.Üldözője követte. A pánikba esett vadász félelme enyhült valamelyest. Ismét a düh és avérontás vágya uralkodott el rajta.Thaddeus kilépett a tetőre, és újból lámpást gyújtott. Meglátta a menekülő férfit, akieltorzult arccal rohant előle. Aztán ugrásra készen megmerevedett.– Nem tudsz mozdulni, Lancing. Mozdulatlanul állva megvárod, amíg hátrakötözöm akezedet. Azután elmész a Scotland Yardra, és bevallod, hogy te vagy az Éjféli Szörny.A hipnotikus parancsok néhány másodperc erejéig működtek. Lancing megállt,mozdulatlanná merevedett, Thaddeus pedig gyors léptekkel odament hozzá. Közel kellettlennie, hogy ezúttal biztos lehessen a lövésben.De a Szörny életösztöne, melyet természetadta tehetsége és labilis elmeállapota mégjobban kiélesített, ezúttal is felszabadította a hipnózissal ráerőltetett mozdulatlanság alól.Egy üvöltéssel felugrott a kő mellvédre, és kivetette magát az éjszakába.Talán át akart ugrani a szomszédos tetőre. De ha így volt, akkor végzetes hibát követett el:a tetőnek az utcára néző pereméhez futott.Az elnyújtott, félelmetes sikoly egy szívdobbanásnyi idő múlva döbbent csendben értvéget.135