RÁD VÁRTAM!

41.Valamivel később Thaddeus leereszkedett a kandalló előtt álló két magas támlájú karosszékegyikébe. Megforgatta két tenyere között a brandyspoharát, s közben szórakozottanmegállapította, hogy a tűz fénye pontosan olyan aranyszínűvé változtatja az ital színét, mintamilyen Leona szemének a színe.– Csak feltételezhetjük, hogy Delbridge-t a kristály miatt ölték meg – mondta. – Azazonban elég hihetetlen, hogy egy egyszerű betörő végzett vele.– Egyetértek – felelte a lány a másik karosszékből. – És a kristályom megint eltűnt. Afenébe! Ennyi év után? – Szabad kezével rácsapott a szék karfájára. – Ha belegondolok, hogypár napja még itt volt a kezemben.Fog, orrát a mancsára fektetve, elnyúlva hevert a kandalló előtt. A szemét nem nyitotta ki,de megrezzenő fél füle mutatta, hogy érzékeli gazdája csalódottságát és feszültségét.Tökéletes barométere a hangulatváltásainak, gondolta Thaddeus.Ami az ő és Leona kapcsolatát illette, több bizonyítékra nem volt szüksége. Egész életébenőt kereste, anélkül, hogy tudott volna róla. Ez a lány betöltött minden üres helyet az életében,ő maga általa lett egésszé. Már a puszta létezése és az, hogy egy szobában lehet vele,elementáris erejű elégedettséggel töltötte el.Lustán elnyúlt a székben, és élvezte a látványt s a tudatot, hogy Leona ilyen közel vanhozzá. A lány már levette a kabátját, s most csak a testhezálló nadrág és a tőle kölcsönzötttúlméretezett ing volt rajta.Amikor röviddel ezelőtt visszaértek a házba, Leona első dolga volt, hogy kirángassa azinget a nadrágja derekából. A ruhadarab most lazán lógott rajta, kiemelve finom ívűkulcscsontját és a csuklóját, melyről felgyűrte az ing ujját. Hogy tud egy nő ilyen ingerlőenérzéki látványt nyújtani esetlen férfiruhában? – álmélkodott magában Thaddeus. Eszébejutott, mi volt az első benyomása róla, amikor először meglátta a hosszú galériafolyosón,midőn egy sarkon befordulva egyenesen a karjába futott. Titkok és rejtélyek asszonya.A hölgy e pillanatban dúlt-fúlt a méregtől és a felháborodástól.– Meg fogjuk találni a kristályt – mondta a férfi nyugodtan.Leona mintha nem is hallotta volna, csak bámult bele a lángokba sötéten és indulatosan.– Az ember már-már arra gondol, hogy csakugyan boszorkány lehetett – suttogta. –Elátkozhatta a követ.Thaddeus nem szólt semmit, hagyta, hogy a kimondott szavak egy ideig ott lebegjenek alevegőben, s várta, hogy a lány rájöjjön, mit mondott.Leona szinte megdermedt. Aztán akaraterejének látható megfeszítésével felemelte apoharát, és alaposan meghúzta.A férfi összerezzent, és várta az elkerülhetetlen hatást.Amikor a brandy lecsúszott a torkán, a lány levegő után kapott. A szeme megtelt könnyel.Nem jutott levegőhöz, és köhögni kezdett. Riadtan nyúlt a zsebébe, de keze üresen maradt.Thaddeus előhúzta a saját zsebkendőjét, és átnyújtotta neki.– Legközelebb, amikor férfiruhát ölt, ne feledkezzen meg róla, hogy úriember sohasemmegy el hazulról tiszta zsebkendő nélkül – jegyezte meg.A lány rá se hederített, csak nyomkodta a szemét a zsebkendővel, és zihálva próbáltlevegőhöz jutni. Végül nagy nehezen összeszedte magát.– Inkább a sherryhez vagyok szokva – mondta elhaló hangon.– Nyilván. Hát akkor, azt hiszem, elég hosszú ideig folytattuk ezt a játékot.– Játékot? – kérdezte a lány a brandytől még mindig fátyolos hangon. – Miféle játékot?150