RÁD VÁRTAM!

– Igaza van, uram – mondta szelíden. – Most látom, hogy Delbridge súlyos veszélyt jelenta személyemre. Ön azonban nem tud megküzdeni vele, amíg a méreg hatása alatt áll. Ahhoz,hogy meg tudjon védeni tőle, minden érzékszervét újra uralnia kell.– Esküszöm, megvédem kegyedet tőle is, és bárki mástól, aki arra vetemedik, hogymegpróbálja elvenni tőlem. – Kihúzott egy hajtűt a lány hajából. – Ön az enyém.– Igen, hogyne – helyeselt buzgón a lány. – Az öné vagyok, és ezért ma éjjel le kellküzdenie Delbridge szerének hatását. Miattam, uram. Nem engedheti meg, hogy Delbridgemegfossza a józan eszétől, mert akkor nem lesz olyan állapotban, hogy megvédhessen engem.– Ön miatt – ismételte meg a férfi úgy, mintha esküt tenne. – A pokol kapuját is átlépném,hogy önt megvédjem, Leona.Láthatatlan energiahullámok vibráltak a hintó belsejében, és nem csak a kristály mélyén. Alány érzékeire úgy hatott a férfi sötét kisugárzása, mint valami bódító illat. Forróság öntötte ela testét. Énje egy részét hirtelen ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy belépjen a másikálomvilágába, és megossza azt vele.Thaddeus kihúzott egy újabb hajtűt a hajából. Aztán egy határozott mozdulattal egyiktenyerével átfogta Leona tarkóját, és száját az ajkára forrasztotta.Vérforraló, zsarnoki csók volt ez. Leona aurája lobogva megnyúlt, hogy végül találkozzona férfiéval. Energiaáramaik egymásnak ütköztek, egymásba olvadtak, és átvették egymásrezgését. A lány félig lehunyt szemhéja alól látta, hogy a kristály belsejében villám lobban fel.Thaddeus úgy érezte, mintha a lány ajka édes nektárt kínálna neki. Leona pedig arravágyott, hogy követhesse a férfit bárhová, ahová csak az álom hullámai viszik őket.A férfi hosszan tartó, rekedt sóhaj kíséretében fölemelte a fejét, és visszaengedte a lányt azülésre.– Az enyém – suttogta.Most, vagy soha. Leonának cselekednie kellett mindkettőjükért, mert ha nem, mindenelveszett. Nagybátyja egy másik mondása jutott eszébe: „Mindig mutass valamit aközönségnek!”Két keze közé fogta a kristályt.– Nézzen bele a kőbe, Thaddeus! – suttogta olyan hangon, mintha az ágyába hívná a férfit.– Nézze, milyen tüzet lobbant benne az energiája!A férfi engedett az apró csábításnak, és lenézett a fénylő kőre.A lány már várta. Abban a pillanatban, amikor megérezte, hogy a férfi figyelme a kristályfelé fordul, lecsapott rá, és az utolsó cseppig minden erejét beadta a kőbe. Finomkodásra,óvatos és tapintatos fogásokra most nem volt idő, mint más klienseknél. Csak abban bízhatott,hogy saját nyers erejével felülkerekedik Thaddeus kavargó, örvénylő energiáján.A kristályban dúló vihar utoljára lobbant még egyet, azután elhalványult.Másodpercek alatt vége lett. A férfi összerázkódott, majd az üléstámlának dőlt.– Megszűnt a lidércnyomás – közölte kábán.– Meg – bólintott Leona.– Megmentette a józan eszemet, és kétségtelenül az életemet is. Mélységes hálávaltartozom kegyednek.– A hála kölcsönös, uram. Én azt köszönöm, hogy ma éjjel segített kiszöknöm Delbridgeházából.– Delbridge. Úgy van. – Thaddeus ernyedt mozdulattal felcsavarta az egyik lámpát. – Őproblémát fog jelenteni, Leona.– Emiatt nem kell aggódnia, Mr. Ware. És most pihenjen!– Nem hiszem, hogy bármi másra képes lennék. – A férfi a kezébe vette a lány parókáját,és úgy vizsgálgatta, mintha még sohasem látta volna. – Nem emlékszem, mikor éreztemennyire kimerültnek magam.– Ma éjjel rengeteg energiát elhasznált, uram. Aludnia kell, mégpedig sokat.19