RÁD VÁRTAM!

– Szívesen, uram. A barátja meghagyta, hogy rendes reggelit adjunk önnek, mert nagyonnehéz éjszakája volt. És előre kifizette az ételt meg a szobát. És még csinos borravalót is adotta papának.Ez magyarázta hát az ínycsiklandó falatokkal teli tálcát.– Az én nagyon jó barátom nem hagyott nekem semmi üzenetet, ugye? – kérdezteóvatosan.– Nem, uram. Csak annyit mondott, hogy mondjuk meg, minden jót kíván uraságodnak.Aztán elhajtott a hintóján. – A szobalány habozva elhallgatott.– Mi az? – unszolta Thaddeus.– Semmi lényeges, uram. Csak…– Csak micsoda?A lány megköszörülte a torkát.– Hallottam, amit a papa meg a mama beszélgettek ma reggel. A papa azt mondta, a barátjaszomorúnak látszott, amikor az éjjel elmentek És úgy búcsúzott el, mint aki azt gondolja,hogy soha többé nem fognak találkozni.– Ha így volt, a barátom tévedett. – A kabátzsebében lapuló parókára gondolt. – Egészenbiztosan fogunk még találkozni, méghozzá amilyen hamar szerét tudom ejteni.35