RÁD VÁRTAM!

Meg arra, amikor megérezte, hogy két karja nem egy, hanem két pár kecses vonalú vállonnyugszik, és végre megértette, hogy nem Leona az egyetlen női személy, aki ezen az éjszakánférfiruhát viselt. Barátja, a kocsis, szintén nő. Milyen nevet is mondott? Ó igen, Adam.Eszébe jutottak a szavai, amikor bevonszolták: „Hidd el nekem, ezt még meg fogjuk bánni. Ottkellett volna hagynunk az út szélén.”Igazad volt, Adam, gondolta. Egyikőtök sem szabadult meg tőlem.Halk, tétova kopogás rántotta ki sötét emlékei közül. Eszébe jutott, hogy sejtelme sincs, kiállhat az ajtó túloldalán.Gyors léptekkel odament, ahol a kabátja lógott a falba vert szögön. Semmi jóra nemszámítva, belenyúlt az egyik zsebébe. Volt benne valami, de nem a pisztolya. Kivette, ésakkor látta, hogy női festékestégely az. Emlékezett rá, hogy a holttest mellől, a földről vettefel. Megint kopogtattak.Belenyúlt egy másik zsebbe. Itt megtalálta a pisztolyt. Kivette, és megkönnyebbültenállapította meg, hogy töltve van.De nemcsak a fegyver volt a zsebben, hanem egy borzas, ápolatlan, barna férfiparóka is.– Tessék – szólt ki.– A szakácsnő úgy gondolta, hogy már felébredt, és inna egy kis kávét, meg talánreggelizne is, uram. – A hang nagyon fiatalnak tűnt.Gyorsan visszadugta a parókát a kabát zsebébe. A pisztolyt leengedve úgy tartotta, hogy alába eltakarja, és résnyire nyitotta az ajtót. Egy tizenkét éves forma lányka állt a folyosón.Csinos fehér főkötőt és sima szürke ruhája fölött kötényt viselt. Kezében jól megrakott tálcáttartott. A kávé illata és a tojással, pirítóssal és sózott, füstölt lazaccal púpozott tányér látványaráébresztette, hogy milyen éhes.– Köszönöm – mondta, és kitárta az ajtót. – Tedd le, kérlek, az asztalra.– Igenis, uram.A szobalány behozta a tálcát a szobába. Amikor épp háttal volt felé, Thaddeus gyorsankikémlelt az ajtón, üres-e a folyosó. Amikor látta, hogy nincs ott senki, visszacsúsztatta apisztolyt a kabátzsebébe.A szobalány megfordult, és pukedlizett.– Kíván még valamit, uram?– Válaszolnál pár kérdésemre? – mosolygott rá a férfi. – Bevallom, elég bizonytalanulemlékszem arra, hogyan érkeztem ide.– Igenis, uram. A papa azt mondta, uraságod tökrészeg volt. Ő segített uraságod barátjánakmeg a kocsisnak, hogy fel tudják hozni a lépcsőn. A barátja mondta is neki, hogy amikor majdreggel felébred, uraságod biztosan… – a lány itt megakadt, és erősen kutatott azemlékezetében – …jelentékeny mértékben zavarodott lesz. De azt is mondta a papának, egypercig se higgye, hogy uraságod félnótás. Hanem nagyon is fontos ember, akinek magashelyeken vannak barátai.Más szóval a kristálymanipulátor figyelmeztette a fogadóst, hogy ne próbálja becsapni éskihasználni őt.– Ami a zavarodottságot illeti, igaza volt – szólt szelíden. – Mi ez a hely, és hol van?– A Kilby Streeten, uram. Ez a Kék Sárkány fogadó.Ez megadta a választ a legégetőbb kérdésére. A két nő egy tisztes, de nem túl jól menő,London környéki fogadóban hagyta.– Még valami – mondta. – Említette a barátom a papádnak, hogy miután engem letettek itt,hová szándékoznak menni?– Nem hiszem, uram – rázta a fejét a lányka.Persze hogy nem, gondolta Thaddeus. A két nő nem akart nyomot hagyni maga után.– Köszönöm a reggelit. Nagyon étvágygerjesztőnek látszik – mondta mosolyogva.A lányka arca felragyogott.34