RÁD VÁRTAM!

7.Thaddeus kinyitotta a szemét. Egy percig még mozdulatlanul feküdt, hátha rájön, hol van.De a kis szoba, melynek falait fakózöldre festették, és piszkos üvegű ablakán túl sűrű ködgomolygott, egyáltalán nem volt ismerős számára.Az ágyból odalátott a kabátjára, amely egy fali szögre volt felakasztva. A szoba egyiksarkában rozoga mosdóállvány állt, mellette ütött-kopott kis komód. Az ágynemű a szagárólítélve nem volt épp frissen mosottnak mondható.Egyszeriben megrohanták az emlékek: az elragadó, aranybarna szemű nő, a Delbridge-féleméreg gőze, a hanyatt-homlok menekülés a hintóban, a tudat, hogy valószínűleg nem éli túl azéjszakát, legalábbis ép elmével nem.Leona. Az éjjel az ő neve volt a bűvös talizmánja.Szinte látta a kristályban csillogó holdfényt, és hallani vélte a lány ellenállhatatlanbizonyosságot sugárzó hangját: „Most végig fogok sétálni önnel az álmain.”Lassan felült, és félrelökte a rongyos takarót. Hagyta, hogy visszaszivárogjanak annak arettenetes küzdelemnek az emlékei, melyet azokkal a sötét fantáziaképekkel vívott, amelyekelnyeléssel fenyegették. Szerencsére a képek már elhalványultak, összetöredeztek, és noha ittottéles peremük sebet is okozhatott, csak egy borzasztó lidérces álom emlékképei voltak. Ahallucinációk megszűntek.A titokzatos Leona arra használta a kristályt, hogy megmentse őt attól, hogy a poklokmélyére szálljon, ahonnan soha többé nincs visszatérés.Boszorkány, gondolta, s csöppet elmosolyodott.Ő pedig azzal hálálta meg neki, hogy erőszakoskodni próbált vele.Szája sarkából eltűnt a mosoly. A megrázó emlék kiugrasztotta az ágyból. Homlokánverítékcseppek gyöngyöztek. Még soha nem veszítette úgy el az önuralmát, mint a múlt éjjel.Soha. Igen nagy hasznát vette az önuralmának, melyet azért fejlesztett tökélyre, hogy az életminden területén, beleértve a nemi vágyak birodalmát is, kezelni tudja hipnotikus tehetségét.A múlt éjjel azonban a méreg olyan túlfűtött vágyat ébresztett benne, melyet képtelen voltféken tartani.Undor fogta el. Hiszen meg sem próbált úrrá lenni vadállatias vágyán. A hallucinációkmarkában vergődve meggyőzte magát, hogy joga van magáévá tenni a lányt. Elhitettemagával, hogy a lány az igazi párja, ő az egyetlen olyan nő, akinek az ereje felér az övével.Az egyetlen, aki megismerte titkos képességét, mégsem félt tőle.Hál' istennek, Leonát a tehetsége megmentette attól, hogy áldozatul essen az ő mohóvágyának. Meg tudta fékezni őt. Ennek ellenére szinte rosszullét fogta el a gondolatra, milyenközel járt ahhoz, hogy bántalmazza a lányt. Most már élete végéig együtt kell élnie ezzel atudattal.Amikor végignézett magán, látta, hogy teljesen fel van öltözve, csak a csizma nincs alábán. Azt az ágy alatt találta meg, egy csorba éjjeliedény mellett.Leült az ágy szélére, és felhúzta a csizmáját. Hol a mennykőben van? Megpróbáltgondolkodni.A kristállyal való kezelés után ellenállhatatlan álmosság vett erőt rajta. Kicsit ugyanfelriadt, amikor a hintó megállt, de túlságosan kába volt, semhogy észlelte volna, mi vankörülötte. Leona és a társa kivitte-kivonszolta a kocsiból, be egy szobába. Ahol nem égett atűz a kandallóban. Erre pontosan emlékezett. És egy férfira meg egy asszonyra is, akik úgynéztek ki, mint akiket kirángattak az ágyból. És egy keskeny falépcsőre.33