RÁD VÁRTAM!

20.Másnap, röviddel reggeli előtt Thaddeus megérezte, hogy valaki áll a könyvtárszobaajtajában. Feltekintett a jegyzeteiből, melyeket épp papírra vetett. Victoria állt azajtónyílásban. Fenyegető elszántság látszott az arcán.Egészen addig a percig Thaddeus kifejezetten jó hangulatban volt, tekintve, hogy hiányzottegy kristály a készletből, és volt néhány felderítetlen gyilkosság a keze ügyében. Úgy tűnt,hogy a nap remekül kezdődik. A kert napfényben fürdött, és már kezdett arra gondolni, hogymégis lehet valami abban a pozitív gondolkodásban.Mindazonáltal volt egy olyan érzése, nagynénje arra készül, hogy tönkretegye ezt azújonnan felfedezett optimizmusát.– Jó reggelt, Vicky néni – állt fel. – Korán keltél ma.– Mindig korán kelek. – Victoria bevonult a szobába, és leült az íróasztal elé. – Tudod,hogy álmatlanságban szenvedek, és rosszakat szoktam álmodni.– Beszélhetnél Miss Hewitt-tal a problémádról. Ő jól tudja kezelni az ilyen dolgokat.– Történetesen épp miatta jöttem hozzád ma reggel.Thaddeus leült, és összekulcsolt kezét maga elé tette az asztalra.– Ettől féltem. Bízom benne, hogy nem fog sokáig tartani. Nem szeretnék gorombánaklátszani, de épp reggelizni készültem, és utána van néhány elintézendő fontos dolgom.– A reggeli miatt vagyok itt, uram – közölte a nénikéje ridegen.– Valami baj van a reggelivel?– Miss Hewitt megkérte a szobalányt, hogy tálcán vigye be neki a reggelijét.Őladysége láthatóan arra számított, hogy a hír hallatán unokaöccse össze fog omlani. Párpillanatig eltöprengett azon, hol lehet elrejtve a csapda. Tudta, hogy csapdának lennie kell, deképtelen volt rájönni, hol van.– Értem – mondta. Már réges-rég rájött, hogy ha végképp zavarban van, olyankor legjobbezt mondani. – Talán Miss Hewitt egyedül szeretne lenni ma reggel.– Azt elhiszem, hogy egyedül szeretne lenni. – Nénikéje kifeszített válla meg sem rezdült.Thaddeust hirtelen ijedtség fogta el.– Azt akarod mondani, hogy nem érzi jól magát? Az éjjel még a legjobb egészségnekörvendett. Felment a láza? Máris elküldök orvosért.– Orvosra semmi szükség – csattant fel élesen Victoria.A keservit! Akkor csak az a női baj lehet, ami a hónap egy bizonyos idejéhez kötődik. Deakkor miért hozzá jön ezzel Victoria? A nők nem szokták az ilyesmit a férfiakkalmegbeszélni. Az egész téma egy nagy misztérium a férfinem számára. Neki is csak azért voltnémi fogalma róla, mert tizenhárom éves kora körül mohó kíváncsiság fogta el a női testalkatiránt. Egy napon az apja rajtakapta a szobájában, amint elmerülten lapozgatott egy régi orvosileírást, valamint a szeretkezés művészetéről szóló két kézikönyvet, melyeket a családikönyvtár eldugott helyein talált.Az orvosi könyv szörnyen dagályos, majdnem érthetetlen latinsággal íródott. A kínainyelvű kézikönyvek megfejthetetlenebbek voltak. De az elegáns illusztrációk oly finom ésrészletes alapossággal készültek, mint az apja gyűjteményének túlnyomó részét kitevőbotanikai szakkönyvek ábrái.„Látom, hogy újabban bővült az érdeklődési köröd – mondta az apja, és becsukta magamögött az ajtót. – Ennyit az új akváriumról, amelyet a múlt héten vettem neked. Azt hiszem,ideje, hogy beszélgessünk kicsit.”84