A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

112 ÉVKÖNYV XIII. 2005RAINER M. JÁNOS1945 nyarának végén feltûnõ optimizmussal állapította meg, hogy a Magyarországragyakorolt orosz befolyás valószínûleg csökkenni fog, a nyugati érdeklõdésnõtt a térség iránt, ennek eredményeképpen demokratikus választások lesznek.A derûlátás hosszabb távon indokolatlannak bizonyult, az adott pillanatbanazonban (a potsdami értekezlet után) mégis volt némi alapja. Ami a belpolitikaihelyzetet illeti, Saláta – Szent-Iványival ellentétben – viszonylag hosszan írt akommunista párton belüli „radikális” és „evolucionista” irányzatok harcáról. Ezinkább elméleti konstrukciónak tûnik, viszont helyesen állapította meg: az MKPérdeke, hogy minél tovább fennmaradjon az ideiglenes állapot (amelyet Saláta„forradalomnak” nevezett, nyilván a jogrend ellentettjeként).Saláta írásának központi kategóriája szintén a rend és a stabilitás, ehhezazonban hangsúllyal tette hozzá: a demokratikus rend. Õ is kivezetõ utat keresetta kommunista párt uralmaként jellemzett helyzetbõl. Õ is számba vette a „magyarerõtényezõket”, amelyek a háborúban megsemmisült magyar vezetõ réteghelyét elfoglalhatják. A magyar lakosság többségét kitevõ „konzervatívabb hajlamú”,„történeti magyar tulajdonságait megõrzõ” parasztsággal kezdte, és a„faji összetételre rendkívül heterogén” munkássággal folytatta. Ám a „faji” szófejtegetéseiben mindössze itt fordult elõ, a zsidó szó pedig egyetlen helyen sem.Szövegében mind a parasztság, mind a munkásság finoman rétegzett társadalmicsoport, alcsoportjaikat anyagi helyzetük, mûveltségük, gondolkodásuk szerintgondosan jellemezte. Külön tárgyalta – „kispolgári rétegek” címszó alatt – a kisiparosságotés a parasztságból rekrutálódott alacsonyabb közalkalmazotti, altisztiréteget. A „magyarországi kereskedõket” ingatag, a társadalomhoz „bizonytalanalapon” kapcsolódó csoportként írta le. Ötödikként jellemezte az „értelmiségetés a középosztályt”, a következõképpen: „Ez a magyar társadalom legheterogénebbeleme, akár a származást, akár a gondolkodást vesszük. Politikailag a legkevésbétud érvényesülni, azonban számot kell vetni vele, mert mûveltségénélfogva leginkább van azoknak a feltételeknek a birtokában, amelyek mellett azállamvezetést vállalni lehet. A középosztály egy része – nem is jelentéktelen része– szintén abban a hagyományos evolucionista jogrendet és biztonságot igénylõ,legális, az állandóságot és biztonságot kívánó gondolkozásmódban él, mint amagyar parasztság túlnyomó része. Ezek az elemek önkéntelenül is keresik a parasztságfelé vezetõ utakat. A középosztály más részei részben idegenségük,részben beteges vagy bizonytalan opportunista hajlamaik folytán más iránybankeresnek érvényesülést. A középosztály politikai súlyát legnagyobb mértékbenaz rontja le, hogy kevés politikai érzéke van, tisztességes elemei idegenkedésselnézik és meg sem értik a politikát, elzárkóznak tõle, így kevésbé tisztességeselemei nyomulnak politikai síkon elõre.” 34 Látható, hogy az idegen–magyar,