A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

160 ÉVKÖNYV XIII. 2005LÉNÁRT ANDRÁSzók, városi, állami altisztek, a rendõrség, a katonaság legénységi állományastb.)3. földmûves foglalkozásúak 5 holdon alul4. földmûves foglalkozásúak 5–20 holdig5. zsírosparasztság6. nem vezetõ állású magán- és köztisztviselõk (értelmiségi munkakörökben)7. vezetõ állású magán- és köztisztviselõk8. szabadfoglalkozású értelmiség (önálló orvos, ügyvéd, mérnök stb.)9. kispolgárság (kiskereskedõk, kisiparosok 5 alkalmazottan alul)10. nagypolgárság.A társadalmi rétegek nagyságát rugalmasan kezelték, és mindig az adott felméréskívánalmainak megfelelõen határozták meg. A késõbb ideologikus okokbólelterjedt munkás, paraszt, értelmiségi sematikus társadalmi rétegzõdésmodell akispolgár kategóriával egészült ki, de elõfordult, hogy csupán az anyagi viszonyokatvették figyelembe – jómódú, közepes és szerény sorsú – egy-egy eredménybemutatásánál.Alig van támpontunk arra nézve, hogy a kérdezõbiztosok hogyan sorolták bea megkérdezetteket az egyes csoportokba. Úgy vélem, mégsem a nagy társadalmicsoportok háború utáni érvényességének elméleti kérdése jelentette a legnagyobbproblémát; sokkal inkább a kérdezõhálózat megszervezésének módja és munkájukkontrollja aggályos. Az MKI vezetése a kezdeti idõszakban valószínûleg szervezettképzéseket a kérdezõbiztosok számára, a késõbbiekben azonban jobbáraa velük közvetlen kapcsolatban nem lévõ kérdezõkre bízták, hogy az aktuális felméréslapjain a válaszoló társadalmi jellemzõit kitöltsék. Az elsõ jelentésekbenlátszólag problémamentesnek írják le a felvétel körülményeit: „A kikérdezésmunkáját részben politikai nyomozók [sic!], részben pedig egyetemi hallgatókvégzik Nagy-Budapest különbözõ pontjain. Közel 1000 lakost hallhattak [sic!]meg, akiket munkahelyükön, az utcán, a fõváros forgalmas és kevésbé forgalmashelyein, természetesen nevük megkérdezése nélkül szólaltattak meg. […] Kívánatraigazolják hivatalos megbízásukat. Udvarias, kötetlen beszélgetés során felteszikaz elõírt kérdéseket. Aki húzódik, azt hízelgõ biztatással iparkodnak megnyerni.Pl. »éppen az ön véleményére vagyunk kíváncsiak…« Biztosítják a teljesnévtelenség felõl. A kérdezõbiztos a kérdõlapján megmutatja a vastag betûvelszedett felhívást: Nevet nem szabad kérdezni! A jegyzetekkel ellátott lapot a válaszolókszeme láttára iratcsomójába, a többi közé helyezi. Nem is tapasztaltunksemmiféle nehézséget vagy komolyabb bizalmatlanságot, legfeljebb néhány idõsebb,az értelmiségi réteghez tartozó egyénnél.” 39