A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

116 ÉVKÖNYV XIII. 2005RAINER M. JÁNOSpontból, de nem számoltak az egykori „nemzetfenntartók” erkölcsi-politikai szerepénekfennmaradásával.Talán éppen a régi és új félelmek lettek úrrá a korábbi lelkifurdaláson, sfojtották el csírájában a keresztény középosztályi önvizsgálatot. Akik nyilvánosanelkezdték, magányosnak, kivételesnek tûnnek, mint Bibó és Szekfû. A vereségés a társadalmi összeomlás elemzése, megértése háttérbe szorult, elakadt. Aháború nemzeti, csoportos és egyéni szerencsétlenségnek, balesetnek tûnt egyolyan úton, amelyen amúgy talán tovább lehetne (s tovább is kellene) haladni,csak a katasztrófa „eredményeképpen” felhalmozódott roncsok eltorlaszolták.Diagnózis és analízis helyett maradt a fájdalmas sebek és a még fenyegetõbb következményekmély átérzése. 40 Aki pedig politikai következtetésekhez jutott, aza pozíciók megõrzésének technikáit kutatta, s kézenfekvõ módon találta meg menedékekénta kisgazdapártot a nagykoalíció jobboldalán. Nyelvében, fogalmaibanés értékeiben pedig – ahogy a példák mutatják – visszajutott Telekihez, pontosabbanel sem mozdult tõle, a harmincas–negyvenes évtizedforduló ifjúságimozgalmainak gondolatvilágától, a Magyar Közösség titkos szervezõdésétõl.Elsõsorban Saláta Kálmán szövege szemlélteti, hogy azért még errõl azalapról is, 1945-ben is lehetséges volt az elmozdulás a politikai gondolkodásban.Szemlélteti a népi irodalom és szociográfia, sõt szociológia megtermékenyítõ hatását,azt a gondolkodást, amely hangsúlyozottan elkötelezett a nyugati demokráciairánt, ugyanakkor õszintén hisz a kistulajdonosi-paraszti társadalmi bázison,magyar és keresztény „elvek” alapján szervezõdõ Magyarországban. Itt abaloldal, a munkásság, a marxizmus, sõt a Szovjetunió nem kizárólag az ördög (azsidók) mûve, hanem ellenfél, amelytõl40 Márai Sándor 1945-ös magányában egyszerreállt kívül és belül, egyszerre élte át percepciójában viszont a finomabban ci-esetleg tanulni is lehet. Logikájában,ezt az érzést és fordult el undorral tõle: „A zellált társadalomképpel operáló, toleránsabbSaláta-feljegyzés is közelebb állmagyar tragédiát nem lehet csak belsõ bûnökkelmagyarázni. Mélyen tragikus sors ez. õsforrásához, illetve Donáth és Szent-Milyen ritka az idõ, mikor ez a nemzet csakugyanegyedül van sorsával, önmagából vagy Bibó elemzéseihez.Iványi szövegeihez, mint akár Szekfûgyógyulhat! Most megint idegen hatalom parancsol,idegen szuronyok villognak a hazai Saláta Kálmán által vizionált eszme-A kisgazdapárt azonban nem vált autakon… mit akarunk hát. Tegnap a gyûlöletesnémet martalócok, ma az oly idegen szlányesítõjévé.Még az „egymás között”rendszer mûhelyévé és politikai érvévok,s mind visz, harácsol, büntet és rángat…Bele kell pusztulni.” Márai (1992) állam- és rendszerellenes összeesküvé-folytatott halk diskurzusok is fõbenjáró194. p.sekké kriminalizálódtak. Ezzel a „de-