A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 1945 201nak is tudatosítania kell önmagában a tegnapot, mert másként nem fogja megismernia holnap útjait. A tegnapi útvesztés katasztrófába vitt, s abból isteni ajándék,hogy lassan kigázolhatunk – még egy útvesztés katasztrófájából nincs többémenekülés.VERES PÉTERVilág, 1945. május 14.VERES PÉTERDEMOKRÁCIA ÉS BECSÜLETA magyar nép ma az oldottság állapotában van. Nincs ugyan forradalom a szó régebbenismert értelmében, nincs polgárháború, nem folyik vér az utcákon, a pártokés embereik nem ölik egymást, de a magyar államszervezet régi vezetõi olyanmértékben cserélõdnek ki minden területen, hogy egy valóságos forradalombannem különbül. Ebbõl következik, hogy a mozgásba jött magyar társadalom rengetegúj erõt, új embert, új tehetséget, és természetesen rengeteg új törtetõt, tehetségtelen,erõszakos vagy éppen becstelen akarnokot s hozzá rengeteg üzletesrongy-embert vet felszínre.Kiválogatni, megrostálni ezt az embertömeget egyhamar nem lehet. A népdemokratikus intézményei még nem mûködnek. Egyetlen mûködõ és valóban demokratikusszervezetünk a Nemzeti Bizottság, de ez is tényleges, intézményeshatáskör nélkül áll, ez is rövidesen elsorvad, ha nem építjük bele az államszervezetbe.Nincs hát más biztosítékunk a demokrácia meggyökeresítésére, otthonossátételére, mint a pártok élete. A magyar demokrácia csak a pártokban érvényesülõbecsületre, közösségi felelõsségre épülhet.Hogy ezt az egyes pártok hogyan érvényesítik, az az õ dolguk, s a történelemelõtt is õk felelnek érte. Ha rosszul felelnek, bukással felelnek. Mert azt bizonyáratudja mindenki, hogy a magyar nép ma, ezeréves szolgaság után messzianisztikus[sic!] vágyakozással várja a szebb és jobb világot, a szabadabb és boldogabbemberi életet. És sajnos, inkább csak várja – másoktól várja – pártoktólvárja –, s nem eléggé küzd, harcol, dolgozik érte. De éppen ebbõl következik,hogy ha esetleg csalódás éri, a csalódás után a közöny következik. A közönymegjött, pedig a reakció leselkedik. Nem az újságrém, a plakátszólam és nem isaz, amelyik néhány minden hájjal megkent politikus klikk-fõnök taktikázásábanvan, hanem az a valóságos reakció, amely esetleg a csalódott tömegek keserûségében,konok maradiságában, bizalmatlanságában, hitetlenségében mutatkozik meg.