A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 1945 25ges változatait. Ezek között fontos szerepet játszik az, amelyet leginkább talánkorlátozott demokráciának nevezhetnénk, és amely kétségkívül Bibó szemeelõtt lebegett, amikor az 1945 utáni magyar politikai rendszer perspektíváit elemezte.Akorlátozott demokráciában ugyanis érvényesülnek a politikai szabadságok:vannak szabad választások, és a parlamentben van valódi ellenzék,ugyanakkor vannak bizonyos közösen elfogadott alapelvek, melyeket nem szabadkétségbe vonni. A koncepció mögött valójában az a kérdés húzódik meg,hogy a politikai szabadság fogalmába beleértendõ-e a demokrácia alapjait támadónézetek terjesztésének engedélyezése. Ferrero szerint erre nem adhatóegyetemesen érvényes válasz: minden a körülményektõl függ. Ott, ahol a demokráciamint államforma már erõs gyökereket eresztett a társadalomba, nincsakadálya az ilyesféle – Ferrero által filozófiainak nevezett – szabadság érvényesüléséneksem. Egyébként azonban a demokráciának a többi kormányzatiformához hasonlóan joga van arra, hogy ha kell, akár fegyverrel is védelmezzesaját magát.A demokrácia speciális sérülékenysége a többség–kisebbség dualizmusáravezethetõ vissza. A demokráciának ugyanis éppen úgy egységes ragaszkodásraés elismertségre van szüksége, mint a monarchiának. Hogyan érhetõel tehát, hogy többség és kisebbség parlamenti küzdelme ne gyengítse, haneméppen hogy erõsítse a köztársaságot? – teszi föl az alapvetõ kérdést Ferrero.A demokráciára nézve ugyanis semmi sem veszélyesebb annál a helyzetnél,amelyben a politikai pártok engesztelhetetlen gyûlölettel viseltetnek egymásiránt, nem fogadják el az adott erõviszonyokat, s céljuk a politikai rend teljesfelforgatása. Ferrero szerint ezt példázza a francia harmadik köztársaság, dejó példa rá a weimari köztársaság története isHogy ez a helyzet ne következhessék be, több feltételnek is teljesülniekell. Elõször is a többségnek valódi többségnek kell lennie: ha egy csalássalés hazugsággal kormányzó kisebbség önmagát többségnek tünteti föl, az a demokráciavégét jelenti. A valódi demokrácia lényeges kelléke az, hogy a többségmobil legyen: az ellenzéknek valós lehetõsége kell legyen a kormányra jutásra.A többségnek tudnia kell, hogy az ellenzék ugyanúgy a szuverenitásszerve, mint õ. Másfelõl a mindenkori ellenzéknek a kormányzati többség tevékenységétjóhiszemûen kell kritizálnia. Egyszóval többségnek és ellenzéknekkölcsönös lojalitással, bizonyos becsületességgel és szívélyességgel kellviseltetnie egymás iránt, amint az olyanok között szokásos, akik ellenfelek, denem ellenségek. Összefoglalva: a kormánynak és ellenzékének a népszuverenitáskét egymással szolidáris szervekéntkell tevékenykednie. 52 52 Uo. 162. p.TERVEZÉS ÉS/VAGY DEMOKRÁCIA?