A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

214 ÉVKÖNYV XIII. 2005KASSÁK LAJOSszul értelmezett demokrácia gyakorlásának köszönhette a hatalomnak terrorisztikuseszközökkel való meghódítását, s ebben a pillanatban nálunk a lappangóreakciónak nyújt megerõsödési lehetõséget a demokrácia fogalmának helytelenértelmezése s törvényeinek rendszertelen, át nem gondolt, állandóan mellékcélokelé sandító gyakorlása.Legyünk óvatosabbak és szótartóbbak. Ne akarjuk a világot máról holnapramegváltani, és legyünk róla meggyõzõdve, hogy ezekben a pillanatokban a demokratikustársadalomszemlélet élgárdájának az összehozása, érzelmi és gondolatiegybehangolása sokkal fontosabb követelmény, mint a tömegek válogatásnélküli becsõdítése a pártokba, és szavazati joghoz juttatása azokban a közületekben,amelyek politikai, gazdasági vagy kulturális szempontból irányító szereprelennének hivatottak. Ha nem leszünk elõvigyázatosak, és ha tárt kapukkalfogadjuk a neofitákat, sok olyan bárány csõdül be velük az akolba, akik a múltbacilushordozói s az újabb tragikus megrázkódtatások tudatos elõkészítõi. Az eléggényugodtnak látszó felületek alatt gyanús, rosszindulatú tüzek izzanak – kétértelmûszavakkal, megfontolatlan cselekedetekkel ne öntözzünk rájuk olajat.Hosszú idõ kell ahhoz, hogy ez az ország kiheverhesse a politikai meghasonlást,a gazdasági csõdöt s a nagyon mélyre szivárgott szellemi fertõzést. Az országfelépítendõ demokráciájának, ha komolyan vesszük az egészet, a szocialistakoncepción kellene alapulnia. Ámde tágabb értelemben milyen kevesen ismerkedtekmeg itt a marxi történelmi materializmus politikai vonalával és gazdaságialapigazságaival.A munkásság tanultabb rétegei is alig jutottak túl a szervezeti szemináriumokanyagán, a brosúrákon és a népszerûen elõadott ismertetéseken. A polgárságpedig majdnem a maga teljes egészében elzárkózott az eszme behatása elõl.S mennyire kívül maradt az ország népességének tudatán a szabad gondolatnyugati képviselõinek eszmeköre, filozófiai és társadalompolitikai tevékenysége.Társadalomfejlõdésben nagyon elmaradtunk. Bárha az utóbbi idõben – úgyáltalában – a világ nagyobb részében diadalmasan ütötte fel fejét és hatalomhozjutott a reakció, mindenhol voltak legalább szellemileg megmûvelt és tettre készcsoportok – nálunk majdnem a két kezén számlálhatná meg az ember azokat,akik immúnisak maradtak a koreszmével szemben, s a meddõ passzivitás helyetthasznos cselekvésbe lendültek.Most lenne itt az ideje, hogy ezek a kevesek s a legalább lélekben hozzájukhasonlóak elvetnék a fejlõdés magját, gondoznák csírázását és elõsegítenékszárba szökkenését. Így szétszóródhatnának az újabb magok, komoly pedagógiaitevékenységgel elõ lehetne a kultúrára hajlamosak fejlõdését segíteni, meglehetne a tömegek bizalmát nyerni, és ellenõrizni lehetne a vezetõk mûködését