A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194589visszatekintve a realitásokkal élni tudók macska-egér harca a demokrácia utópistahíveivel részben már ekkor eldõlt – az elõbbiek javára. A gyanútlan demokratákatorruknál fogva vezették az eltökélt, ravasz hatalomakarnokok. 103 „Elkezdõdika politikai álarcosbál idõszaka.” 104 Ennek része a demokrácia védelmérõlhozott gumitörvény, amely a kommunistákat és szövetségeseit segítette a teljhatalommegszerzésében, a demokrácia oltalmazása helyett hathatósan járulthozzá a demokrácia, az emberi szabadságjogok felszámolásához. A gyors sikerbenszerepe volt a Horthy-rendszer esetleges visszatérésétõl való félelemnek is,amelyrõl – a korabeli és késõbbi torzítások miatt – nem igazán tudható, mennyirevolt megalapozott.1945-ben a demokráciát alapvetõen a kedvezõtlen bel- és külpolitikai helyzetfenyegette, de a veszély nagyságáról a kortársak zömének 1945 tavaszán,nyarán még sejtései is alig lehettek, s ha voltak is baljós elõérzeteik, azokatigyekeztek elfojtani. Kevesen érzékelték, hogy a demokratikus hagyományok hiánya,az évtizedek, évszázadok óta megoldatlan vagy rosszul megoldott társadalmiproblémákkal együtt járó mentális torzulások illuzórikussá tehetnek mindenszép elképzelést. Nem egy gondolkodó a társadalom siralmas erkölcsi állapotamiatt vélte nehéznek a szabadságjogokat biztosító, ugyanakkor szociálisan érzékenytársadalmi rend létrehozását. A remény és az aggodalom kettõssége keltettefeszültségen sokan önáltatással könnyítettek: lebecsülték a „szovjet veszélyt”és/vagy felnagyították a magyar társadalom fasiszta fertõzöttségét: megláttáka demokrácia csíráját a szovjet diktatúrában, és fantomot kreáltak a Horthyrendszermûködtetõibõl – visszatértésüket vizionálták. Határozatlanságuk és Magyarországmásodik világháborús szerepe miatti bûntudatuk a kommunisták kezérejátszott.Rákosi Mátyás az egyetemen tartott 1945. júliusi elõadásában öt hónaposdemokrácia-csecsemõrõl beszélt, majd az erõs rendõrség szükségessége mellettérvelve támadást elhárító erõt és kardforgató képességet tulajdonított a demokráciának.Ilyen is lett a második világháború utáni Magyarország: több oldalrólnyomorgatott, fejlõdésben visszamaradt, torz „csecsemõ”.Írásom célját Moór Gyula szavait kölcsönvéve határozhatom meg legpontosabban:„azokról az ellentmondásokról,belsõ diszharmóniákról és gyakorlati nehézségekrõl[kívántam szólni], amelyek nak” – mondta 1945-ben Reisinger Ferenc, a103 „Ezek, fiam, cinkölt kártyákkal játsza-a demokrácia megvalósulásának útjában Belügyminisztérium 1880-ban született, munkásbóllett szociáldemokrata államtitkáraállanak […]. Ezt nem azért tettem, hogya demokrácia megvalósíthatatlanságának Bibó Istvánnak. Huszár szerk. (1995) 256. p.csüggesztõ gondolatára jussak, hanem 104 Pataki (2005) 175. p.REMÉNY ÉS SZORONGÁS