A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194587Mi marad a szabadság, vagyis a polgári demokrácia híveinek, ha a nálukjóval dinamikusabb és eredményesebb egyenlõségpártiak lehetetlenné teszikszámukra az országos politika formálását? Megszerettetni az egész társadalommala demokráciát. Amíg lehet, minden emberben tudatosítani, hogy a polgáridemokrácia az a rendszer, „amelyben a legtöbb ember jut emberhez méltó élethez,benne a szabadsághoz, s amelyben a legkevesebb kényszer, erõszak, kegyetlenségszükséges. […] naponkénti demonstrálását annak, hogy emberhez méltóélete egy embernek csak akkor lehet, ha a polgári osztályon túl az egész társadalomaz erõszakot elutasító szabadság elveit vallja” – írta Szekfû. 97 „A szabadságelvekmegvalósítása a mai átmeneti korban alig lehetséges teljes egészében”– jegyezte meg rezignáltan. 98 Remélni szerette volna, hogy „a két elhajlódemokrácia koalíciójában” fennmarad a pártok közötti jó viszony, de nem tartottavalószínûnek, hogy a második világháború utáni gyõzelmi patthelyzet tartósanfennmarad a két gyökeresen eltérõ társadalmi berendezkedésû fél – a Szovjetunióés a többi gyõztes ország – között. Ez reményeit kétkedésbe fordította.REMÉNY ÉS SZORONGÁSÖSSZEGZÉS1945-ben Európában még olyan illúziók létezhettek, hogy közmegegyezésselmegteremthetõ a társadalmi igazságosság, s a szocializmus humanizálja azegyenlõtlenségeket szülõ kapitalizmust. De míg Nyugat-Európában a tradicionálisdemokráciák tökéletesítése folyt, Kelet-Európában a csökevényes demokráciákkerültek gyökeresen új helyzet elé: a „demokráciát” az a Szovjetunió garantálta,ahol a nyugati értelemben vett plurális demokrácia és a tõkés piacgazdálkodás afasizmus elõretöréséig a legfõbb rosszat jelentette. A fasizmus bukása után a kapitalizmusés a polgári demokrácia még elítélendõbb, ártalmasabb lett, mint korábban:a fasizmus létrejöttét is a polgári rend bûnéül lehetett felróni.Magyarországon 1945-ben a demokrácia szinte minden feltétele hiányzott:az ideiglenes parlamentben, a közigazgatásban, a tömegek mozgatásában nem atöbbség választottjai, hanem a kommunisták voltak a meghatározók, akiket semellenõrizni, sem beszámoltatni nem volt mód. Nem voltak demokratikus intézmények,a demokrácia játékszabályait ismerõ és etikusan végrehajtó szakemberek.Az emberek többsége ugyanakkor bízottabban, hogy ez csupán átmeneti állapot: 96 Szekfû Gyula: Tavasz óta. Világ, 1945.a szabad parlamenti és helyhatósági választások,vagyis a többségi akarat meg-97 Szekfû Gyula: A szabadság hívei. Világ,augusztus 19.nyilvánulása után hozzá lehet látni valamiféleigazságos társadalmi és gazdasági 981945. augusztus 26.Uo.