A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

126 ÉVKÖNYV XIII. 2005MARGÓCSY ISTVÁNnyilván amiatt, mivel a politikum (absztrakt szinten) már régtõl fogva mindig isalapvetõ alkotórészét képezte az õ költészetének, s így a szabadabb körülményekszámára nem meglepetésként, hanem leginkább önigazolásként hathattak, másrésztpedig azért, mert költészetének poétikai alapvonása már a harmincas évekvégétõl fogva a közvetlen mindennapiságnak és az ehhez kapcsolódó gondolatiságnakfolyamatos elválaszthatatlanságára és egymásba játszására épült; harmadrésztviszont talán éppen azért, mert az Illyés által alkotott és képviselt nemzetiköltõ-figura, szemben XIX. századi elõdeivel, mindig is alapvetõen kétpólusúvolt: olyan nemzeti költõ volt õ, aki nemzetének állandóan fenyegetõ katasztrófájával,nem pedig elérendõ optimista kibontakozásával számolt. A nagy, Illyésáltal életrajzi regényben és versben többször is megidézett példaképre, Petõfirejellemzõ offenzív jövõre irányulás helyett õ mindig is az értékõrzés és megmaradáskockázatos alternatíváját emelte ki: „Nem volt a hazának elég, / nemvolt elég, hogy el ne essen, / tudd meg, az volt a csoda itten, / hogy össze nemdõlt már elébb!” 14 Illyésnek már a harmincas évek végén, a negyvenes évek elejénírott versei mind ezzel a nagy dilemmával küzdenek – hol úgy, hogy szinteplatonikus módon ideális távolságba (vagy épp személyes közelségbe) vonják ahaza fogalmát, miközben mindent, ami a nemzetkategóriákban hagyományos,kilúgoznakbelõle, kivéve a nyelvi kultúra nagyszabású szándéketikáját (Haza amagasban), hol pedig úgy, hogy a természetesként beállított költõi szerepvállalásnaklehetetlenségét is körvonalazzák; vö.: „Lehet még költõ, aki – bárhogyüsse / kintrõl és bentrõl ami ütni tud – / összezárt foggal, mint eb a megûzte / vadat,úgy tartja a csöndet, a bút? // S aki – mert neki a némán a tûzbe / nyúló hõsútja a példa s az út – / nem jajdul akkor sem, ha épp e büszke / csönddel lesz sorsaharsogón hazúg? // Hát ne legyek…” 1514 A sokat idézett Nem volt elég címû vers Illyés állandóan a lehetséges utak kétértékûségétmutatja fel, s a mindig jelenaz Egy év, 1944–45 címû kötetbõl. Feltétlenülmegemlítendõ azonban, hogy a vers eredetilegegy olyan szakasszal végzõdött, mely vel szemben poétikailag az elmélkedéslévõ történelmi katasztrófa fenyegetésé-a fentieket még jobban megerõsíti, de melyet kétpólusú dialogizálását játssza ki. AIllyés késõbb (az 1952-es Válogatott versekbéliújraközléstõl) lehagyott a késõbbi pub-nagyon szépen példázza, hogy a nagyBátrabb igazságokért! címû vers (1943)likációk során! „És azután sem lesz elég. / történelmi ideológiákkal szembeni filozófiaiés nemzetvédõ kétely hogyan po-Nincs hazád s amit fölrakhatnál, / tetõlednem lesz jobb amannál, – / szóródj világgá, larizálja a gondolatmenetet: „Mert gyönyörûa gyõzelem, de szörny lesz / rögtönnyomorék.”15 A Lehet még… címû versbõl (a Szembenézvecímû, 1943-as kötetbõl).eleven fia, / ki egy igen-re mindiga gyõztes. // Ezt mondhatom, / holt anyakono-