A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

202 ÉVKÖNYV XIII. 2005VERES PÉTERJól tudom, nem kell most félni a világ-fasizmus visszatérésétõl, nem kellfélni, hogy megint politikai erõvé válhatna az ellenforradalom, mint az elsõ világháborúután. Túlságosan lejárta magát, túl mélyek és nagyon fájók a sebek,amelyeket ütött. De nem is errõl van szó, hanem arról, hogy ha nem vetjük beleminden erõnket az újjáépítésbe, ha nem akar egész népünk hívõ, reménykedõ lélekkeldolgozni, cselekedni, szenvedni és verekedni, akkor megint lemaradunk.Lemaradunk, elsorvadunk, s éppen olyan maradi képlet leszünk itt Közép- ésKelet-Európa friss, harcos, hívõ és cselekvõ népei között, mint a múltbeli Magyarországvolt.A demokrácia hát nem állhat meg a puszta és múlandó politikai hangulaton,nem állhat meg azon az egyszerû szólamon, hogy a fasizmus és a Horthy-önkényután csakis demokrácia következhetik. A demokráciát intézményesítenikell. A nép akaratát törvényesen biztosítani kell az állami, gazdasági és szellemiszervezetekben mindenütt.De még ez sem elég: a demokráciát a lelkekben is meg kell honosítani, mertaz a demokrácia, amely csak intézményekben van meg, nem egyéb, mint bürokráciaés – sokat beszélés.Hogy pedig a demokrácia meggyökerezhessen a magyar nép lelkében is, annaka népnek a lelkében, amelyik szerte az országban, a mezõkön és a mûhelyekbenvalóságos munkával van elfoglalva, és még nem áll egészen a pártok befolyásaalatt, ahhoz az kell, hogy a demokrácia alatt becsület álljon. Ez a fogalom a politikábanmeglehetõsen ismeretlen és népszerûtlen, és alkalmazására ritkán kerültsor eddig. A politikusok – különösen az aprók – általában úgy hiszik, hogya becsület a politika balekjainak a vesszõparipája. Olyan sok látszat szól mellettük,hogy az már majdnem igazságnak látszik, és – mégsem igazság. Mert azalacsonyrendû, becstelen politika elboldogul akkor, amikor csak apró taktikázásokrólvan szó, és a háta megett ott áll az erõs, megszervezett állam a maga hadseregével,rendõrségével és bürokráciájával. Ezeknek az intézményeknek „discipliná”-juk,fegyelemrendjük van. Tudják, hogy minden adott esetben hogyankell viselkedni. Bármennyire képmutató szólam volt is a régi államrendben,hogy „minden állam talpköve a tiszta erkölcs”, mégis rengeteg ember komolyanvette ezt, és ez a komolyan vevés már magában véve is államfenntartó politikaierõ. De ezen túl is, az intézményekbe rögzített disciplina, még ha önkényuralmivagy osztályuralmi disciplina is, akkor is valamelyes tartó erõt jelent.Vigyázzunk hát, nagyon vigyázzunk: a demokráciából ne legyen „weimari” rothadás.Amelyik országban a demokráciának nincsen történelmi hagyománya, ez