A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

216 ÉVKÖNYV XIII. 2005HORVÁTH ZOLTÁNszágáért, a maguk világáért. Minden elismerés és minden dicséret megilleti õket,s minden dicséret megilleti azokat is, akik megszervezték, kitervelték és irányítottákezt a munkát.De amikor látjuk és örömmel állapítjuk meg az eredményeket az egyik oldalon,akkor nem lehet szótlanul elmenni amellett, amit a másik oldalon figyelmenkívül hagynak, amit napról napra elmulasztanak. A rommá lõtt városok, akifosztott üzletek, a szétzüllött közlekedés és a szennyes utcák mellett a reakcióés a fasiszta uralmak lezüllött lelkeket, beteges gondolatvilágot, alantas rabszolgaszellemet,emberhez nem méltó irigykedést és egymás elleni acsarkodást hagytakránk örökül.Hiába gondozzuk, építjük és javítjuk az élet anyagi oldalát, ha közben nincsember, aki a szabaddá lett ország szabadságával emberhez méltóan élni tudjon.Hiába termelünk javakat, ha az alvilági mohóság és kapzsiság tovább is kikívánjaa másik szájából a falatot, hiába hozunk ide újjáépült civilizációt, ha közbena kultúra, az emberi méltóság és a szabadság szeretete nem hatja át a lelkeket.Hirdetjük és állítjuk, hogy az a szabadság, amely csak törvényekben és hatóságiintézkedésekben él, nem lehet és nem lesz soha igazi szabadsággá, igazidemokráciává. Ezt a népet nagyon is elszoktatták attól, hogy az ország közügyeita maga ügyének érezze. Itt dicsõség volt nem váltani jegyet a villamoson, elcsalniöt pengõ forgalmi adót az államtól, letagadni valamit a jövedelembõl, hogykevesebb adót kelljen fizetni. Az állam és a polgárok egymásban ellenséget láttak– és joggal gyanakodtak egymás minden lépésére, minden tettére.Senki nem várt jót attól, ami az államtól jött, s az állam nem bízott abban,hogy polgárai õszintén és becsülettel teljesítik honpolgári kötelességeiket. Ezena téren sajnos még ma is távol vagyunk attól, hogy a javulásnak akár csak leghalványabbnyomait is fölfedezhetnénk. Ha az élet egyik vagy másik területénvalami zökkenõ akad, máris felzúdul mindenki: hát ez a demokrácia? Ha valakinem tudja rávenni a hatóságokat, hogy magánügyét soron kívül és minden rendelkezésrevaló tekintet nélkül kedvezõen intézze [intézzék] el, máris hajlandóa felszabadult Magyarország egész új rendszerét elejteni és kiátkozni.Tanulja meg mindenki, aki nem tudná – és sajnos, csak nagyon kevesentudják, s még kevesebben hajlandók levonni a tanulságot belõle –, hogy ez az ország,ez az állam ma távol áll attól, hogy bárkinek bármit adni tudna. Most ésmég nagyon sokáig mindenkitõl, mindannyiunktól csak kapnia kell. Ha a múltbanadóztunk azért, hogy rabszolgák lehessünk – adjuk ma önként azért, hogybiztosítsuk a magunk s országunk szabadságát. És tanuljuk meg végre azt, hogycsak az a mienk, amit saját magunk szereztünk meg magunknak. Minden másértadósai és lekötelezettjei vagyunk másoknak.