A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

82ÉVKÖNYV XIII. 2005STANDEISKY ÉVAzal összefüggõ intézmények a parlamenttõl, vagy az azt összehozó pártoktól, vagyazok grémiumától állíttatnak össze”. 79Szekfû többnyire óvatosan, áttételesen fogalmazta meg fenntartásait. Általánosságoknaktûnõ etikai, politikai tanácsokkal látta el a pártok vezetõit, aztremélve, hogy akit burkolt kritikája illet, ráismer magára, és változtat álláspontján,az egyértelmû bírálat viszont ellenállásra, ellenszegülésre, esetleg bosszúrakésztetne. „A népuralom vezetõinek pontosan le kell mérniük minden cselekedetükkövetkezményeit, folyton elõre nézniük azokra, amiknek tetteik nyománbe kell következniük, egyszóval gondolkodniuk kell, és a realitás határai köztmaradva, ok és okozat viszonyával tisztában kell lenniük” – írta június elején,bízva az értelmes beszéd, a reális helyzetértékelés tudatformáló szerepében, amegfontoltság, a józanság, a mérlegelõ kiegyensúlyozottság demokráciaalakítóhatásában. 80 De szkepszisét sem hallgatta el: „[…] hányszor hallunk közéletimegnyilatkozásokat, amelyeket szerzõik egészen más céllal szerkesztettek meg,mint amit a valóságban elérnek velük. Vezetõk és vezetettek gyakran ugyanazonítéletképesség-hiányban szenvednek, és a nagyobb kisiklásoktól tán azt tart visszabennünket, hogy életünk a vesztett háború és szenvedései következtében annyiraszûk és mély mederben folyik, hogy abból kilépni és valami rendkívüli logikátlanságot,irreális kalandot rögtönözni tisztára lehetetlen. Nem csodálhatjukazonban, hogy ilyen lelki berendezéssel új demokratikus állami és társadalmirendet egyelõre alig lehet felépíteni.” 81Mérleget vonva az 1945 augusztusát megelõzõ hónapok „szédítõen gyors”,„forradalmi feszültségekkel és forradalmi újításokkal” kísért fejlõdésérõl, megállapította,hogy az egyenlõsítés jelentõsen elõrehaladt, s ebben a polgári, nemmarxista pártok partnerei voltak a marxista pártoknak. A nagykoalíció azért lehetettsikeres, mert a pártok egyetértettek a legfontosabb követelésekben. Szekfûeredménynek könyvelte el, hogy az 1945 utáni átalakulás „aránylag békésenfolyt le, nyugodtabban és biztonságosabban [a] széles tömegekre, mint az egykoriõszirózsás forradalom”. 82 Elfogulatlansága mindkét irányban megmaradt. „Azegyenlõsítés […] feltétlenül a szabadság79 Szekfû Gyula: A „klasszikus demokrácia”.Világ, 1945. július 22.mûködése nem felel meg a „szabadság-rovására megy”, s különösen a rendõrség80 Szekfû Gyula: Értelemhiány. Világ, elvi demokrácia” követelményeinek. 831945. június 3.Együtt érzett az egyenlõsítés következtébenegyre nehezebb helyzetbe kerülõ81 Uo.82 Szekfû Gyula: Tavasz óta. Világ, 1945. középosztálybeliekkel, akik közé magaaugusztus 19.is tartozott, és abban reménykedett, hogy83 Uo.a sikeres, de túlhajtott egyenlõsítési fo-