A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 1945 121Persze ma ott feszül a roppant nagy kérdés: a nagyszabású és mindent áthatópolitikai-társadalmi átalakulásnak és útkeresésnek, illetve a politikai másságés újság akarásának volt-e ténylegesen irodalmi ekvivalense, s volt-e ebbenaz idõszakban oly új irodalmiság, leszûkítve: líra, líraiság, mely nem azt folytatta,amit a háború szörnyû eseménysorozata egy pillanatra (történelmileg nézve:valóban csak egy pillanatra) megszakított vagy megállított? Ami a leginkábbkívánta és sürgette az irodalmi megújulást és mélyreható revíziót: a baloldali(azaz a szocialista/kommunista) pártok által ûzött és megfogalmazott kritika, természetesenelsõsorban negatív jellegû volt, s csupán bírálta (idõnként már igenkorán, s nagyon durván is) a megújulni képtelen, „polgári” beállítottságú (tehátmegalkuvó stb.) írókat; ám pozitív, meggyõzõ példákat nem tudott hozni arranézve, milyennek kellene lennie annak az irodalomnak, mely korszerûen képviselnevalamely „jövõbe mutató”, radikálisan más irodalmiságot, legfeljebb nagyonáltalános elméleti tanácsokkal és alig operacionalizálható elõírásokkalszolgált (a szovjet példa gátlástalan dicsérete az elsõ években még nem volt divatban).S ráadásul az éppen keletkezõ irodalom valójában legfeljebb tartalmilagreagált a megtörtént tragédiára és akínálkozó változtatásra (ha tetszik: az öszszeomlásraés a felszabadulásra). Az átéltszörnyûségekrõl természetesen nemkevés beszámoló, napló, memoár stb. jelentmeg, elsõsorban nem szépirodalmijelleggel és szándékkal (ezek közül nagyonkevésnek maradt igazán szépirodalmiértéke, kivételképpen talán csak SzépErnõ Emberszag, Márai Sándor Napló,Nagy Lajos Pincenapló vagy Déry TiborAlvilági játékok címû írását említeném 4 ):az irodalom általános funkcióváltásáról,az irodalmiság, sõt az irodalmi stílus ésstb. mellett Devecseri Gábor, Rónay Györgyis helyet kapott (bár a felsorolásnak van egykis mennyiségi számadás-jellege is: „Menynyia mû! Meglepõ, mennyit haladtunk, fejlõdtünkaz elmúlt év alatt. Nemcsak a könyvekszáma jelentõs, hanem irányuk, stílusuk,újjal való küzdelmük. […] Méltán mérhetjükmagunkat gondolatban, eleganciában,vitalitásban talán még a franciákkal is.”) –de mindezzel szemben mégiscsak az áll,hogy e kétéves idõszak legnagyobb ajándéka,hogy meghozta: „díszként Babits összesmûveinek elsõ kötetét”. Uo.stilizáció átalakulásáról azonban egyáltalán4 A Déry-könyv kapcsán megemlítendõ,nem beszélhetünk. Hisz gondoljukmeg: a háború utáni évek epikája (shogy visszatérjünk Lengyel Balázs idézettcikkéhez; ott olvassuk: „Az epikavégsõ soron mégiscsak közügy. A líranem teljesen az.” 5 ) lényegében ugyanotthogy a kötet utolsó novellája, mely azt is feldolgozza,ahogy egy orosz katona megerõszakolegy magyar nõt, a továbbiakban (a szocialistakorszak végéig) nem jelenhetett meg, sDérynek más, optimistább novellával kellettbefejeznie mûvét.folytatja, ahol a háború elõtt vagy alatt 5 Lengyel (1946).LÍRA ÉS RENDSZERVÁLTÁS