A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194513kapitalizmusellenes hangulattal társul, melynek legfõbb gerjesztõje a kapitalizmusmûködése által életre hívott, az önfelszámoló attitûdöt erõsítõ és terjesztõfölös számú és frusztrált értelmiségi réteg. 12 A kapitalizmus nemcsak asaját intézményes keretét és civilizációját számolja fel, hanem egy másik intézményeskeret és civilizáció elõfeltételeit is megteremti: a szocializmusét,amely – függetlenül attól, hogy paradicsomnak vagy pokolnak gondoljuk –gazdaságilag lehetséges és életképes berendezkedés.Ezt követõen Schumpeter részletes demokráciakoncepciót fejt ki. Kiindulópontja,hogy a demokráciát kétféleképpen lehet értelmezni. Az elsõ értelmezés– ezt õ a demokrácia klasszikus felfogásának nevezi – a kora újkorbanalakult ki, és szorosan kapcsolódik a korszak világképéhez. Fogalmi keretea XVII–XVIII. század racionális utilitarizmusa, amely az értelmét használniképes, racionálisan dönteni tudó egyénbõl indul ki. Ehhez kapcsolódik egymásik elõfeltevés; az ugyanis, hogy létezik olyan közjó, amelyet ez az individuálisértelem képes felfogni, és ez a közjó mindenki számára elfogadható.Ezt a gondolati keretet egészíti ki, illetve ebbõl következik a társadalmi szerzõdésmotívuma, a korszak valamennyi politikai teóriájának alapköve. Rousseaua hedonisztikus és racionalista utilitarizmus azon feltevését, miszerinta politikai berendezkedés alapvetõ célja az egyéni boldogság eszközeinek kereséseés biztosítása, a népszuverenitás teóriájával egészítette ki. A klasszikusdoktrína különbözõ okok folytán túlélte az újkor elsõ századait, ám a XX.századra nyilvánvalóvá vált korhoz kötöttsége, s az is, hogy segítségével nemlehet leírni a modern demokráciák természetét.A legfõbb probléma ezzel kapcsolatban, hogy mi a helyzet akkor, ha nemlétezik általánosan, mindenki által elfogadott közjó, ami a modern társadalmakviszonyai között teljesen természetes és hétköznapi állapot. Ekkor ugyanisnyomban kiderül, hogy a demokráciát elégtelen antik mintára egyszerûen népuralomkéntdefiniálni, mert a népuralom különbözõ korokban teljesen mást ésmást jelent, attól függõen, hogy a többség uralmának segítségével az adott közösségmilyen értékkészletet akar érvényre juttatni. Ez ugyanis irányulhat azegyéni szabadságjogok biztosítására, de irányulhat mondjuk az eretnekek ésboszorkányok megégetésre is, ahogy a XVIII. századi amerikai angol gyarmatokonvagy Genfben. 13Ezért Schumpeter a demokrácia olyan processzuális felfogását javasolja,amely ezt a politikai formát egész egyszerûena közügyek intézési módszerének,mindenekelõtt pedig – Max Weber 13 Uo. 241–242. p.12 Uo. 145–147. p.felfogására emlékeztetõ módon 14 – egy 14 Weber (1970) 368–461. pTERVEZÉS ÉS/VAGY DEMOKRÁCIA?