A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

200 ÉVKÖNYV XIII. 2005SZEKFÛ GYULAelkövették, s amint e kollektív bûnökért manapság városunk és országunk nyomorúságában,családtagjaink, barátaink és felebarátaink szörnyû pusztulásábanmindnyájan bûnhõdünk: ugyanígy közös és elválaszthatatlan a bûn is, amellyela végzetet kihívtuk. Mindnyájan felelõsek vagyunk valamilyen módon, mertmindnyájan tagjai vagyunk ez útjavesztett nemzetnek, és egyikünknek sem voltelég ereje arra, hogy az utat még idején megjelölje, és a népet a dzsungelbõl,amellyé tették az országot, idejében kivezesse. Lelkiismeret-vizsgálatot végezni,a bûnöket felkutatni és azokat megutálni, hogy soha többé el ne kövessük, csakaz képes, aki a bûnöket annak idején elkövette – ilyen értelmû lelkiismeret-vizsgálatrólvan szó most: a nemzet egy atomja részérõl, amely tudja, hogy a nemzetheztartozik és attól el nem válhatik, akkor sem, amikor borzasztó tévelygést ésszörnyûségek tûrését, sõt elkövetését kénytelen annak szemére hányni.Vergõdve is a feladat súlya alatt, be kell látnunk, hogy mellõzhetetlen ez akollektív önvád és önvallomás. Túlságosan sokan vannak, akik a mentõ körülményeketemlegetik és elfordítják fejüket a bûntõl és annak következéseitõl, amelyekpedig legyenek mégoly rémségesek, meghatározásukat, mint egyszerû okozatok,az októl, bûneinktõl nyerték. Még el sem múlt a katasztrófa, még benneélünk, és nyíltabb szemû szemlélõnek lehetetlen észre nem vennie, hogy önrészvétünkés önbocsánatunk megint mûködik, és szívesen rálépnénk az útra, amelyenhaladva megint megszabadulhatunk súlyos múltunk kínzó emlékezésétõl.Hogy hadseregünk nem hajtotta végre a döntõ jelentõségû fegyverszüneti egyezményt,amely megmentett volna a végsõ bukástól és egy negyedév lealjasodásától,ezért nemcsak azok felelõsek, akik személy szerint felelni is fognak, hanemnévtelen százezrek is, akiktõl egyebet nem kívánhatunk, mint hogy ismerjék feltévedésüket, lássák át azok szörnyû következéseit, és örökre váljanak el azoktóla nézetektõl, amelyekkel tévedéseiket elkövették. De ezek a százezrek – tiszteleta kivételnek – ma nyugodtan alszanak a tegnap miatt, és csak a mán siránkoznak,amelynek pedig az õ tegnapjuk a szülõanyja. És ugyanilyen önmegbocsátásihajlam uralog el külpolitikai tévelygésünkön, ugyanilyen könnyed mentegetõzésszázezreknek a nemzettestbõl kitaszításán és könyörtelen pusztulásán. Emlékezetünkkormányozható, s a múlt igaz tükre helyett pillanatnyi kényelmünknekalacsonylelkû kiszolgálója lett.Pedig a tegnapra emlékezve nemcsak a mai morális magatartásunk határozhatómeg helyesebben, hanem a jövõ útja is moraliter és politikai síkon is. Misem oly világos, mint az, hogy a tegnap tévelygéseit felismerve, végképp el kellhagynunk a szörnyû tájakra vezetõ utat, s egészen új ösvényekre kell térnünk.Még az is, aki nem szeret morált tudomásul venni és nem érzi lelkiismeretét, an-