A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194519következtében elõálló egyenlõtlenség elviselhetõbb a tervezõk személyes döntéseinekkövetkeztében kialakulónál. 28 Mindazonáltal Hayek nem zárja ki,hogy a gazdaságilag fejlett kapitalista társadalmakban a létbiztonság valamilyenminimumát garantálják a társadalom tagjai számára. 29 A szocializmusrólazonban lesújtó a véleménye. A fasizmus elsõ szakaszának, elõkészítõjénektartja, értelmezésében a bolsevizmus és a nácizmus ugyanannak a totalitarizmusnaka két megjelenési formája. A tervezéses szocializmus valóban út aszolgasághoz. A demokrácia nem cél, hanem eszköz, a szabadság eszköze. 30A demokráciában a kardinális kérdés nem is a hatalom forrása, hanem annakkorlátozása, mert csak ez szabhat határt a hatalom elfajulásának.Hayek vitapartnere, az ekkor már évek óta Nagy-Britanniában élõ KarlMannheim ezzel szemben abból indul ki, hogy a szolgasághoz, vagyis a totalitarizmushozaz út történelmileg éppen a liberalizmuson keresztül vezetett.Valójában mindkettejük szeme elõtt a weimari demokrácia példája lebeg,csakhogy teljesen másként értelmezik a történteket. Hayeknek ez arra példa,hogy miként készítette elõ a szocialista baloldal a nácizmus hatalomra jutását,Mannheim viszont azt olvassa ki belõle, hogy a modern tömegtársadalomproblémáinak megoldására a liberális demokrácia alkalmatlannak bizonyult.Mannheim alapkategóriája és kiindulópontja ugyanis a tömegtársadalom fogalma.A régi, egyszerû szerkezetû társadalmakból a modern, bonyolult társadalmakbatörténõ átmenet túlságosan gyors volt, ezért az átalakulás fölvetetteproblémák kezelésére nem alakultak ki a megfelelõ módszerek és eljárások.A fõ problémának õ az eltömegesedéssel együtt járó atomizáltságot, dezorientáltságotés értékválságot tekinti. Az egyszerû szerkezetû, archaikus társadalmakelsõdleges közösségeire jellemzõ, a közösen elfogadott univerzálisvilágkép által lehetõvé tett normatív integrációt a bonyolult szerkezetû moderntársadalmakban a különbözõ közösségekbe történõ funkcionális integrációváltotta fel. Miközben ezek a részközösségek különbözõ értékek követését,más-más magatartást írnak elõ tagjaik számára, a különbözõ, alkalmankéntegymásnak ellentmondó értékek közötti közvetítésnek nincs kialakult módja.A társadalomszervezés kora újkori módszere, a Mannheim által némiképppontatlanul laissez faire-liberalizmusnak nevezett liberalizmus addig volteredményes, amíg a gazdasági versenykis gazdasági egységek között folyt, s 28 Uo. 150. p.viszonylag egyszerû volt a társadalom 29 Uo. 167. p.szerkezete is. A modern ipar és technológiamegjelenése után azonban a libe-lásd Hayek (1976). Hayek szabadságfelfo-30 A szabadság kérdésére vonatkozóanrális politikai gyakorlat óriási gazdasá- gásának értelmezése: Gray (1984).TERVEZÉS ÉS/VAGY DEMOKRÁCIA?