A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194531szélesebb horizontú forgatókönyveket, illetve a nemzetközi fejleményeket mostminimálisra redukálva 4 – vesszük sorra vázlatosan a háború utáni térségi integrációstörekvéseket.A még Debrecenben mûködõ Ideiglenes Nemzeti Kormány alig két héttelPetru Groza 1945. március 6-i miniszterelnöki kinevezése után kormányküldöttetmenesztett Bukarestbe. Réczei László feladata az volt, hogy az új helyzetbentájékozódjon a két ország közötti kapcsolatok helyreállításának módozatairól.Az újdonsült román miniszterelnök viszont – túltéve magát a küldött státusán ésfelhatalmazásán – azonnal offenzív, koncepcionális javaslattal állt elõ. „Groza szemeelõtt egy a Lajtától a Fekete-tengerig terjedõ egységes blokk terve lebeg – írtabeszámolójában Réczei –, melynek magját a magyar–román államszövetségképezné, ahol is eltûnnének a vámhatárok, egységes valuta, s a legteljesebb politikaiegyüttmûködés alakulna ki.” 5 A magyar delegátus logikusan vetette fel,hogy egy ilyen horderejû kezdeményezéshez – figyelembe véve az országok mellék-vesztesstátusát – aligha nélkülözhetõa szövetséges nagyhatalmak hozzájárulása,4 Az európai integrációs eszmekörnek ailletve a már mindkét országbanmûködõ Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság(SZEB) reagálása. Petru Groza azzalmásodik világháború környéki idõszakáralásd Lipgens szerk. (1968), uõ (1977); VomKrieg… (1985); Bóka (2001, 2004).replikázott, hogy „õ ebben az ügyben 5 Réczei László miniszteri tanácsos jelentéseelõzetesen tárgyalt Visinszkij szovjetkülügyi népbiztossal és Szuszejkov vezérezredessel,és mindketten azon az álláspontonvoltak, hogy szívesen látnák aközvetlen tárgyalások megindulását”. 6Gyöngyösi János magyar külügyminisz-ternek Petru Grozával Bukarestben, 1945márciusában folytatott megbeszéléseirõl. InLipcsey (1984) 620–624. p.; továbbá GrozaPéter… (1984) 72–74. p.Magyar részrõl meglehetõs késedelemmel,6 Uo. Groza egy késõbbi, 1945 októberébenfél év múlva reagáltak erre, sakkor is csak áttételesen. 1945 szeptemberébenimmár Budapesten ült össze azIdeiglenes Nemzetgyûlés, ahol meghallgattáka kormány beszámolóját a megalakulásaóta végzett munkáról. A számadáskülpolitikai részére reagálva hatalmaztákfel a képviselõk a Nemzetgyûléselnökét, hogy mind Tito marsallt, mindpedig Groza miniszterelnököt táviratilagüdvözölje azokért „a nagy jelentõségû ésa legszebb reményekre jogosító kezdehogynapvilágot látott interjúban is utalt arra,felvetését egyeztette a környezõ államokmás vezetõivel is. „Elmondhatom, hogylegutóbb Moszkvában részletesen beszámoltammindenrõl Sztálin generalisszimusznak,és õ az egész magyar komplexumban osztjaaz álláspontomat. Ezenkívül Tito ugyaneztaz utat kívánja követni, amelyre én léptem,és talán részem van abban, hogy JugoszláviánakMagyarországgal szemben ugyanolyanbaráti céljai és törekvései vannak, mint Romániánakés nekem.” Paál (1946) 13. p.VÁMUNIÓ, FÖDERÁCIÓ – ÚJ NAGYHATALOM?