A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 194593A húszas évek elején az országban is elõkerült a „nemzeti és nemzetközioktóbrizmus” megkülönböztetése, amit Jászi – nem egészen jogosan – élesen elutasította Bécsi Magyar Újságban. Pedig feleslegesen aggódott, mert az ellenforradalmirendszer nem felejtett, és nem ismert ilyen különbséget. A hazatérõ„nemzeti októbristákat” – Hock Jánost és Hatvany Lajost – súlyos börtönbüntetésreítélték, Garami Ernõt néhány év után meggyõzték, hogy okosabb visszatérnieaz emigrációba. Az emigránsok hazavágyó része eközben amnesztiában reménykedett,ám ez soha nem valósult meg, a kormányzat nem puhult, és ebbena vonatkozásban nem változtatott magatartásán. Nem tartott igényt a liberális értelmiségvagy polgárság támogatására. Amikor a harmincas években mégis szükségétérezte valamelyes nyitásnak, az inkább a népi írók, falukutatók irányábantörtént, persze igen óvatosan.Ezt a politikát nagyon szigorúan jellemezte és ítélte el idõsebb korában azellenforradalmi rezsim egyik megalapozója, Bajcsy-Zsilinszky Endre. A liberálisSupka Gézához intézett 1943. szeptember 7-i levelében írta: „Ami pedig azoktóbrizmust illeti, hát én kezdettõl fogva képtelen voltam arra, hogy e nagy kalapalá foglaljak mindenkit, akár elítélõ, akár felmentõ szándékkal. Egészbenvéve inkább gyámoltalanoknak, mint bûnösnek tartom õket, és csak sajnálni tudom,hogy olyan értékek, mint Juhász Nagy Sándor, Nagy Vince, októbristáknaklebélyegeztetvén, kimaradtak a magyar politikából.” Hozzátette, hogy ide soroljamég „Garami Ernõt és a becsületes, jó szándékú és mérsékelt szociáldemokratamunkásságot”, viszont nem változtatta meg elítélõ véleményét „Károlyi Mihályról,aki ezt az egész rendszert a maga tökéletlen személyiségével lebélyegezte”. 1A Horthy-rezsim tehát maga gondoskodott arról, hogy viszonylag egységesellenzéki táborba tömörítse a liberálisokat, szociáldemokratákat és a polgáriradikálisok hazai maradványait, valamint a népiek demokratikus beállítottságúkisebbségét. Az õ számukra nem maradt más remény a politikai visszatérésre,mint Horthy és rezsimjének bukása. Ebben bizakodott a demokratikus emigrációis, miután Hock János kezdeti magabiztos jóslatai a diadalmas hazatérésrõl nemteljesültek. Amikor egy 1923 eleji maribori összejövetelen Jászi körkérdést intézetta jelenlevõkhöz: „Hány év múlva jutunk haza?” – egyedül Károlyi adottreális választ: „Én mikor nagyon öreg ember leszek – de fiatalon!” Jászi válaszaa teljes bizonytalanságot fejezi ki: „Vagy 6 hó, vagy öt év, vagy soha.” 2Amikor aztán 1944–45 fordulóján a remélt csoda – ha nem is a várt formában– megtörtént, a hazai októbristáknyomban és természetes módon tudtak 1 Supka Géza hagyatékából. Az eredeti fénymásolataa szerzõ birtokában.azonosulni az új helyzettel. Úgy éreztékés azt remélték, most elégtételt kapnak 2 Jászi Oszkár naplója… (2001) 338. p.OKTÓBRISTÁK 1945-BEN