A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 1945 141kintettel annak rossz állapotára, minden könyvet szállíttasson el, mivel azokat amegsemmisülés veszélye fenyegeti. Azaz: a kommunista és zsidó könyveket is.„Ha Méltóságod ezek jegyzékelése mellett döntene, ez csak más, száraz raktárhelyiségbentörténhetnék meg.” Trócsányi számára tehát nem volt morális kérdés,hogy formálisan együttmûködjék-e a Sztójay-kormány tisztviselõivel, hanemaz a pragmatikus probléma foglalkoztatta, miként érheti el, hogy a korszak osztályozásaszerint tiltott könyveket is megóvja akár az elszállítástól, akár a bezúzástól.E tekintetben Trócsányi magatartása azonos volt 1944. október 15-e elõttés után. Más kérdés, hogy a szöveg egyik legkínosabb része épp ez a mondat,amellyel az olvasó tudtára kell adnia, hogy a nyilas puccs után is részt vett a bizottságmunkájában: „Ezzel kapcsolatban a következõ elõterjesztéssel fordultam1944. augusztus havában dr. Kolosváry-Borcsa Mihályhoz, szeptemberben dr.Hlatky Endréhez és október 15. után Fiala Ferenchez.” Azaz a szerzõ nem teszemlítést arról, hogy a Sztójay-kormányt követte a Horthy által már eltérõ intencióvalmegbízott Lakatos Géza kormánya, s Fiala Ferenc, az építész és vívóbajnokmár a nyilasok magas rangú tisztségviselõjeként olvashatta Trócsányi leveleit.A több alkalommal is elküldött levelek tartalma vitathatatlanul korrekt: felhívjaa figyelmet arra, hogy Németországban sem semmisítik meg a könyvesboltokbantalálható zsidó és kártékony könyveket, ellenben a szándék az, hogy azokat a tudományoskutatás céljaira megõrizzék. Trócsányi részletesen elmagyarázza, hogymagyar nyelvterületen a helyzet még rosszabb, ha a bezúzás megtörténik, akkor„attól kell tartanunk, hogy számos magyar könyv, amelyek kis példányszámbanjelentek meg, nyomtalanul eltûnhetik, különösen akkor, ha a mi könyvtárainkatis oly bombakárosodás éri, mint a német könyvtárakat. Pedig a tiltott könyvek ismeretenélkül a magyar szellemi élet utolsó 50 évérõl teljes és átfogó képet adninem is lehet. A magyar irodalomtörténész esetleg kénytelen lesz Londonbautazni, hogy a British Múseum-ban [sic!] kutasson fel (mint már eddig is megtörtént)valamely, itthon meg nem található magyar könyvet. […] bátorkodomMéltóságodnak indítványozni, hogy a könyvmegsemmisítést a bombaveszély elmúltáigfüggessze fel, s a veszélyes anyag eliminálását halassza a háború befejezéseutánra, s csak a magyarországi könyvanyag károsodásának ismeretéveldöntsön. Fogadja Méltóságod igaz tiszteletem jelentését. Budapest, 1944. augusztus-szeptember-október.”Talányos szöveg ez, akármint is nézzük. Legutolsó címzettje, Fiala Ferenc,ha elolvasta, hát elgondolkozhatott azon, hogy mit is keres a levélben a BritishMuseumra való utalás, illetve az a fordulat, hogy õ, mármint a levél címzettjedöntsön majd a háború végeztével. Az is tény, hogy Trócsányi a maga illetékességikörében végig magyar könyvekrõl, illetve veszélyes anyagról beszél.„A BUDAPESTI NÉMET KÖNYVHARÁCSOLÁS”