A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

78STANDEISKY ÉVAÉVKÖNYV XIII. 2005SZEKFÛ GYULA A DEMOKRÁCIÁRÓLSzekfû a húszas–harmincas évek Magyarországának egyik legismertebb, legtekintélyesebbtudós személyisége volt. Olyan történész és olyan publicista, aki ahistóriát képes volt saját korával egybevetve is értékelni. Véleményével, amelya politikai és társadalmi átalakulásokkal együtt változott, megosztotta az embereket.Sokan szívesebben látták volna a húszas évek antiliberális, kurzustámogatóSzekfûjét, és nem vették jó néven a harmincas évek közepétõl egyre élesedõpolitika- és társadalombírálatát. Úgy is mondhatnánk: a nézeteikhez a változásokellenére is ragaszkodók lemaradtak a változásokra fogékony Szekfû mellett.Eltávolodtak tõle azok a hívei is, akik szellemi mentorukhoz hasonlóan változtakugyan, de egészen más irányban, mint a történész gondolkodó. A gazdaságivilágválság nyomán megnõtt a szocializmussal és a nemzeti/faji gondolattal rokonszenvezõkszáma, akik a kapitalista, polgári viszonyok átformálásával, lebontásával,az állami szerepvállalás növelésével képzelték el a tömegek jogosigényeinek kielégítését. A kiútkeresõk végletes megosztottsága következtében akelet-közép-európai összefogásban, a népi (paraszti) õrségváltásban reménykedõnépiek szembekerültek a polgári értékrendhez, a német-osztrák kultúrkörhözragaszkodó, a nacionalizmus veszélyét felismerõ Szekfûvel, akinek ellenszenvesvolt az egyre kirekesztõbb magyar nemzeti eszmekör. Eltérõ véleményük a (protestáns)ellenzékiséggel fûszerezett nemzeti elkülönültségrõl, valamint a parasztságmúlt- és jövõbeli szerepének megítélésérõl olyan mély árkot vont közéjük,amelyet a demokrácia iránti elkötelezettségük sem tudott áthidalni. Annálkevésbé, mert a demokrácia értelmezésében, megvalósításának módjában nemvoltak közös nevezõn. Szekfû egyre többet adott fel korábbi antiliberalizmusából,a népi ideológiai hívei pedig egyre nagyobb vehemenciával kárhoztatták a liberalizmust:a szociális feszültségek oldása érdekében hajlamosak voltak lemondaniegyes szabadságjogokról is, amit Szekfû elfogadhatatlannak tartott.Magyarország második világháborús szerepvállalása újra közelítette egymáshoza szemben álló feleket: a német befolyás növekedését mind Szekfû, minda népiek végzetesnek tartották. A rosszban azonban meglátták a jót is, különösen1943 után, amikor a józanul gondolkodók már a fasizmus vereségével számoltak:a kényszerû várakozási idõ alatt kidolgozhatták a háború utáni új rendrevonatkozó elképzeléseiket. A tervezgetés idõszakában megint szembekerültegymással Szekfû és a népiek radikális csoportja – a Németh László-hívõk, azok,akik a szociális problémákra érzékeny polgári demokráciával szemben a szocializmusnemzeti változatában hittek. Ezeket az ellentéteket a háború befejezéséigvalamelyest mérsékelte a fasizmus elleni összefogás.