A DEMOKRÁCIA REMÉNYE - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A DEMOKRÁCIA REMÉNYE – MAGYARORSZÁG, 1945 129változtatja meg a fiatal Ottlik írásmûvészetét!). 21 S alighanem ez tekinthetõ természetesnekaz irodalom történetiségében: az irodalmi megszólalás poétikaimegváltozásához nem radikális események vagy törések járulnak hozzá – ez sokkalhosszabb és lassúbb folyamatok során mozdul csak el: alighanem elsõsorbanaz irodalmi intézmények és intézményrendszerek átalakulása, az irodalmi megszólalásnyilvánossági feltételeinek megváltozása, az irodalmi mûvek hatásmechanizmusánakés funkcionálásának elmozdulása, illetve mindezeknek mint mármegszilárdult tényeknek (ahogy a XIX. században a „fait accompli”-t fordították:a befejezett tényeknek) reflektálása kell együttesen ahhoz, hogy történelmiméretekben kimutatható legyen a dikcióváltás. A negyvenes évek végének, az ötvenesévek elsõ felének brutális történeti-társadalmi valósága alighanem mindentátrendezett, ami az irodalom mûködtetéséhez és mûködéséhez kellett; s ezaz átrendezés – sajnos, azt mondhatjuk, természetesen – elsõsorban negativitásávalhatott: ezért is írta le a szinkron irodalmi kritika és az irodalomtörténetoly sokáig a majdan „rendszerváltónak” minõsíthetõ irodalmi mûveket negatívkategóriákkal (például válságtermék, kiábrándulás, csalódás stb.).Az irodalom és a történelem változásai, amint az 1945–48-as rendszerváltáspéldája is mutatja, nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz (még akkorsem, ha egyes mûvek közvetlenül és aktuálisan reflektálnak is a történeti-politikaieseményekre) – az irodalom és a mûvészet korszakhatárai nem esnek egybea történelem korszakhatáraival. A magyar irodalomtörténet-írás marxizáló, inkábbtársadalomtörténetre, mint irodalmiságra koncentráló vonulata rendkívülsokáig erõltette és fenntartotta a történeti fordulóknak közvetlen esztétikai alkalmazásátis: gondoljunk csak az iskolai-egyetemi tananyagnak vagy a hatkötetesakadémiai irodalomtörténet, a Spenót köteteinek felosztására (1772–1849;1849–1905; 1905–1919; 1919–1945) – s hiába volt e mechanikus határhúzássalszemben a szakma egy részének mindenhúzódozása, ennek a korszakolásnak radikálisrevíziója máig várat magára lyozni annak a ténynek fontosságát, hogy21 E szempontból nem lehet eléggé hangsú-(csak illusztrációként: a politikai idõponthozkötött irodalmi korszakolás kérvábbélõkcímû kisregényét végül saját akara-Ottlik a negyvenes évek végén befejezett Todéseideológiailag sokáig oly fontosnak tából nem jelentette meg, s csak (elsõsorbantûnt, hogy még azt a vitát sem engedték poétikai szempontból) radikális átírás utánnyíltan lefolytatni, mely azt a kérdést feszegette,1848 vagy inkább 1867 alkothatártjelzõ Iskola a határont. (A kéziratotbocsátotta ki 1959-ben a valóban korszakja-ea XIX. századi irodalom fordulópontját,nemhogy a XX. század kérdéseihez mû történetét ismertette Kelecsényi (1999).megtalálta és kiadta, továbbá utószavában ahozzányúltak volna). 22 Persze megemlít- 22 Ma e régi kérdés láttán persze ismét cso-LÍRA ÉS RENDSZERVÁLTÁS