Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

Néhány madár lépének szerkezetérl,
különös tekintettel a Schweigger-Seidel-ftlo
hajszálérburokra.
Irta: DR. Greschik Jen, I. assistens.
1 táblával és 3 szövegrajzzal.
A Magyar Királyi Ornithologiai Központ szövettani laboratóriumából.
A lép, a régiek «mysterii plenum organon»-ja az újabb kutatások
következtében mindinkább veszít rejtélyességébl. A sokáig élénken vitatott
kérdés, vájjon a szervben zárt vagy megszakított (intermediär) véráramlás
van-e, ma megoldottnak tekinthet. Mollier (1910, 1911) kutatásai
világosan kiderítették, hogy az emlsök vénás hajszálérfala a pulpa
hálózata felé nincsen élesen elhatárolva és ennélfogva intermediär vérkeringés
van jelen.
A legtöbb munka az emlsök lépével foglalkozik. Az alsóbbrend
gerincesek lépet kevésbbé vizsgálták meg tüzetesebben, legkevésbbé a
halakét. A madárlép e tekintetben még jól járt. Szöveti szerkezetét már
többször vizsgálták. Régebbi és újabbi idben különösen a hajszálérburok
irányította a búvárok figyelmét a madárlépre, melyet Billroth
(1857) épen a madárlépben fedezett föl. Késbb Sch\\"eigger-Seidel(1863)
ezt a képzdményt a sertésben és az emberben is megtalálta s ma általában
ScHWEiGGER-SEiDEL-féle hajszálérburoknak nevezik. A régebbi
szerzk közül, akik a madárlép szerkezetével foglalkoztak, fölemlítendk :
Schaffner (1849), Remak (1852), Ecker (1853), Gray (1854), Billroth
(1857), Leydiq (1857), Timm (1863), Müller W. (1865), Stoff és Hasse
(1872), az újabbak közül különösen Hoyer (1892— 1894), Whiting (1893),
Lehrell (1903) és Jolly (1908, 1911). 84 madárfaj lépének nagyságáról,
alakjáról és súlyáról Magnan és Riboisiere (1911) egy dolgozata szól,
tekintet nélkül a bels szerkezetre és az irodalomra. A madárlép fejldésével
is több szerz foglalkozott, így Woit (1897), Tonkoff (1899—
1900), Pinto (1904), Poso (1906), Gianelli (1909) stb. A vértestecskékrl
Pétrone (1889) és Jolly (1911) írt. A madárlép idegeit Monti
(1898—1899) vizsgálta.
Vizsgálataim
Anyag és
módszer.
a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes L.), a házi
veréb (Passer domesticus L.) és a fekete rigó (Turdus merula L.) lépére
vonatkoznak. Összehasonlításul a foltos szalamandra (Salamandra macu-