Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

402 KISKBFí KÓZI.F.MKNVEK
jek föl egy nagyobb karavánt. Szerencsémre a dolog azonban még's
csak sikerült. Megkaptuk az ulákat és hivatalosan Dawo-\g utaztunk,
ahova 7 nap múlva értijnk el. Itt azután kijelentettem a hivatalnoknak,
hogy én minden körülmények között tovább utazom Batang felé, akár
ad ulákat és kíséretet, akár nem, mert nincsen semmi joga ahhoz, hogy
engem föltartóztasson. Van jó fegyveren] és három lovam a legszükségesebb
podgyász szállítására, én és az embereim pedig majd gyalogszerrel
megyünk tovább. Sokkal ersebb eltökélést mutattam, mint amenynyivel
tényleg rendelkeztem, mert hiszen hátaslovak nélkül csak nem
tehettem volna meg az óriási utakat ezekben a rettenetes magasságokban.
Ó vele azonban el tudtam mindezt hitetni s így mégis kaptam
ulákat, igaz, hogy nem hivatalosan s ezért kíséretet már nem adott.
Bizonyára arra gondolt, hogy még sokkal ferdébb helyzetbe juthatna,
ha fenyegetésemet beváltva csakugyan gyalogszerrel indulok az ország
belsejébe, ami itt nagy kockázattal jár. Megadtam neki az igazolványt
arról, hogy mindent megtett szándékom megmásítására s hogy ezért
felelsség t nem terheli. Ez természetesen nem mentette t meg attól
az orrtól, amit a fnökétl kapott, de utóvégre ezzel én már nem tördhettem,
nálam a fdolog a tudomány volt. Ugyanilyen módon erszakoltam
ki a továbbutazást Drangu (Csang-gii) , Oanse (Kanzego) és
Boei városokban és 30 napi majdnem szakadatlan lovaglás után ezen az
úgynevezett északi országúton elérkeztem Batang-bsL, mely a fels
Yangcse közelében fekszik. Útközben alig kaptunk élelmet s nagyon
nehéz volt szegény agyonstrapáit lovaim számára takarmányt szerezni.
Az úgynevezett déli országút, amely Litang-ow át vezet Bata/ig-ba, rövidebb
ugyan, de a hadiállapot miatt el volt zárva s ulákat ott még sokkal
nehezebben lehetett volna kapni.
Ha az ember egyszer túl van a Tatszienlu környékén lév hágókon,
melyek kivétel nélkül 4000 méternél magasabbak, akkor néi)rajzi,
állattani és növénytani szempontból már Tibet-ht jutott s néhány nap
után már olyan Tibet-be ér, amelynél hamisítatlanabbat még Lhassa
vagy Sigacze sem nyújthat, amint azt kérdésemre mindenki megersítette,
aki Z.//ûssû-ban járt, így többek között a tolmácsom is. Augusztus
27-én tehát elérkeztem Batang-ba, ahol az amerikai misszió orvosa,
DR. Shelton és a misszió többi tagjai rendkívül kedvesen fogadtak. Ez
a legtávolabb es helyek egyike, ahol még fehér ember található s
igazán jól esett megint egy kis civilizáció az utazás sok nélkülözései
után, amikor iídzsumbay» volt a fételünk s a mosakodás a ritkább fényzéshez
tartozott.
Amikor már egyszer Batang-bim voltam, természetesen még fokozódott
az étvágyam s a közelebbi környéken végzett kutatások után
újra tovább akartam menni, egészen a jelenleg már teljesen független