Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

130 GRESCHIK JEN
vannak. A burok hajszálere ezekbe a vénás rökbe folytatódik, még pedig
vagy úgy, hogy a burokból való kilépés után egy szakaszon még úgynevezett
végartéria különböztethet meg, vagy a burokhajszálér végartéria
nélkül torkollik be. A végartériának vagy helyesebben végcapillarisnak
igen vékony, csak endothellel bélelt fala van. Ennek az endothelnek
a magvai kezdetben még hasonlítanak a hajszálérburok endotheljének
magvaihoz, azonban nemsokára ellaposodnak, hosszúkássá válnak,
mint a vénás hajszálerek magvai. A vénás hajszálerek gyakran
tágabb, néha hosszúkás, szabálytalan alakú rök. Ilyen rbe több különböz
hajszálérburokból származó véredény torkollik. A vénás hajszálerekben
cseréldik ki a vér a pulpa elemeivel.
Az artériás és vénás hajszálerek közötti összefüggésrl a madárlépben
az irodalmi adatokból a következket említem meg. Billroth (1857)
azt találta, hogy a hajszálerek a pulpa «cavernosus hálózatába» torkolnak.
Timm (1863) sr hajszálérhálózatot látott a MALPiOHi-féle testecskék
környékén. Az artériás hajszálerek egyenesen a pulpa hajszálrendszerébe
nyílnak. Müller W, (1865) szerint a hajszálerek vagy közvetetlenl
zárt fallal torkolnak a vénákba vagy pedig az összekötágak nincsenek
teljesen elhatárolva. Ezek az összekötágak injiciálás alkalmával
rövid oldaláramocskákat bocsátanak a pulpa vérpályája felé. Az injiciáló
anyag a hajszálér mintegy szétrostolódott végébl a pulpa réibe folyik.
A pulpa elemei között fekv áramocskákból származnak a vénák áttört
véggel. Stoff és Hasse (1872) azt találták, hogy a hajszálerek a tyúkban,
verébben, sólyomban, kacsában és galambban lacunas, falnélküli
rök segélyével torkollnak a vénákba. Hoyer (1894) szerint a capillarisok
egyenesen a vénás rökbe nyílnak anélkül, hogy lacunas pályák
közbeiktatva volnának, de megjegyzi, hogy vannak helyek, melyek
nagyon rövid, lacunas pályáknak tekinthetk. A vénás röknek nagyon
vékony, helyenként magvat tartalmazó faluk van. Anastomosákat a «finomabb
vénák» között Hoyer nem látott. Jolly (1911) az artériába történt
injiciálás után ugyan a legfinomabb artériaágakat is megtöltve találta,
átmenetet a vénákba azonban nem észlelt. A burokból kilép artériás
hajszálér vérrel telt rökbe nyílik. Jolly valószínnek tartja, hogy ezek
az rök a vénákkal összefüggnek.
Mint a föntebbiekbl látható, úgyszólván valamennyi szerz az artériák
és vénák közötti egyenes átmenet mellett van. Tényleg ez az átmenet
a madárlépben igen világosan követhet, úgy hogy e tekintetben —
az esetleges lacunas röket a vénarendszerhez számítva — kétség nem
állhat fönn. Nem az artériák szétrostolódása következtében jut a vér
a pulpába, hanem a vénás hajszálereken át. Ez utóbbiaknak a fala ugyanis
a madárlépben is át van törve. A falat rendkívül vékony endothcl képezi,
melyben hézagok vannak. Ennek folytán a vénás hajszáleret tulajdonké-