Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

A Magyar Királyi Ornithologiai Központ 1914.
és 1915. évi madárjelölései.
Irta:
Schenk Jakab.
A korábbi években végzett madárjelölési munkálataink eredményeként
rendkívül gazdag és értékes kísérleti anyag halmozódott föl a két
év folyamán, amely anyag pedig még jóval gazdagabb lett volna,
ha az idközben kitört világháború az 1914. évben végzett nagyszámú
madárjelöléseink várható eredményeinek java részétl meg nem foszt.
Idáig ugyanis az volt a tapasztalatunk, hogy jelölt madarainkból a legnagyobb
százalék mindig a jelölést követ els szi vonulás és telelés
idején került kézre, ami összhangban is van avval a régi tapasztalattal,
hogy a fiatal generáció szolgáltatja a faj legnagyobb pusztulási kontingensét.
A világháború következtében bezárult elttünk Délafrika, Nigeria,
Tunisz, Algir, Franciaország s az 1Q15. évfolyamán lett ellenségünk évtizedes
szövetségesünk Olaszország is, amely pedig f országútja és gyülekezési
helye átvonuló és telel madarainknak. Épen az 1914. év folyamán igen
sok madarat sikerült megjelölni — 5000-nél többet — úgy hogy nagyon
tekintélyesnek kell föltételezni a veszteséget. Hozzájárult ennek a növeléséhez
még talán az a körülmény is, hogy az olasz nép már kezdettl
fogva ellenséges érzülettel viseltetett irányunkban s ezért jelölt madarainkban
kémeket látott, melyeket ennek következtében bizonyára sokkal
kisebb számban jelentett be, mint máskor.
Teljesen jogos tehát az aggodalom, hogy a háború után a megmaradó
ellenséges hangulat nagyon kedveztlenül befolyásolja majd
jelölési eredményeink százalékarányát. Annál megokoltabb ez az aggodalom,
mert jelölt madarainknak körülbelül 70—80 százaléka a velünk
ellenséges viszonyban lev országokon vonul át, illetleg ott tölti
a telet.
De nemcsak ebbl a szempontból fölötte sajnálatosak a világháború
káros következményei a madárjelölési kísérletekre, hanem egyúttal
azért is, mert megbontja a régi harmóniát és komolyan veszélyezteti
a régi szívélyes érintkezést az internacionális tudományos körök
között, ami pedig a tudomány sikeres fejlesztésének egyik lényeges föl-