Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 223
Nem nehéz annak a belátása, hogy a fészkel területen való elhelyezkedésnek
ez a törvényszersége teljes összhangban van a fajfönntartás
érdekével. Alig is lehetne alkalmasabb módozatot találni arra,
hogy a fészkel terület minden tavasszal egyenletesen, a költést késleltet
vagy sok egyénre nézve lehetetlenné tev harcok nélkül benépesedjék.
A megtelepülésnek ezzel a módjával a faj fészkelési területe a legjobban
van kihasználva, a lehet legnagyobb szaporulatot biztosítja, és
pedig azért is, mert az ismert megszokott helyén fészkel madár tapasztalás
szerint mindig elbb kezdheti a költést, több költést is csinálhat,
ivadékát biztosabban fölnevelheti, mint az új telepes.
Nem lehet vitatni, hogy a törvénynek az els része, a régi fészkel
területre — hazába — való visszatérés, már korábban is széltében tényként
volt elfogadva, de hiányzott mindezideig a bizonyíték. így pl. a
füsti fecske magyarországi tavaszi fölvonulását annak idején, a fenti törvény
ismerete eltt, már akkor is csak azzal a föltevéssel magyarázhattam
meg, hogy a füsti fecskék visszatérnek a régi fészkükhöz. De teljesen
ismeretlen volt a fiókáknak a faj fészkel területein való elhelyezkedése
s a kérdésnek ez a része még a jelölési kísérletek által is csak igen
csekély részben nyert tisztázást. A kérdésnek ez a része még a tények
legintenzívebb megvilágítására szorul.
Tökéletesen ismeretlen volt azonban az a sajátságos jelenség, hogy
az egyszer elfoglalt fészkelhelyhez való ragaszkodással párhuzamosan
fönnáll egyúttal a rendes megszokott átvonulási területekhez
és téli szállásokhoz való ragaszkodás törvényszersége.
Nem ritkák ugyan a kivételek, de azért maga a szabály, a ragaszkodás
az említett területekhez, minden kétségen fölül kidomborodik.
A fenti két törvényszerség egyesítésébl adódik az az új törvényszerség,
hogy bizonyos fészkelési körzeteknek egész pontosan
meghatározott vonulási körzetek felelnek meg.
Valamely vonuló madárfaj egész fészkel területe ennek a törvényszerségnek
az értelmében több kisebb-nagyobb fészkel körzetre bontható,
melyek mindegyikében közelítleg ugyanazok a vonulási viszonyok
uralkodnak. így pl, a velencei tavi és a bodrogszerdahelyi dankasirályok
egy és ugyanazon fészkelési és vonulási körzethez tartoznak, míg a
hirnsentaviak Csehország északi részében egészen más fészkelési és
vonulási körzetbe tartoznak. A Rajnán innen honos gólyák — nagy
vonásokban, a részletektl eltekintve — ugyanabba a fészkelési és vonulási
körzetbe tartoznak, a Rajnán túliak viszont más, ugyancsak önálló
körzetet
alkotnak stb.
Átlépések az egyik fészkelési és vonulási körzetbl a másikba elfordulnak
s az ilyen példányokat talán a régi névvel ((dtévcát madarahynak
nevezhetk. Természetes dolog, hogy az ilyen eltévedt példányok