Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

384 IRODALMI ISMERTETÉSEK
A címben idézett dolgozatában Heh mann határozottan Nopcsa
felfogásához közeledik.
Szerz a madarak leszármazásáról szóló és a «Dansk Ornithologisk
Forenings Tidskrift» 1912 — 1916-iki évfolyamaiban megjelent terjedelmes
tanulmányát (Vor nuvaerende viden om Fuglenes Afstamning)
külön kötet alakjában is kiadta. A 215 rajzzal, köztük számos eredeti
reconstructióval és két táblával ékesített szöveg, sajnos, nyelvi nehézségek
miatt egyelre nehezen közelíthet meg, úgy tudom azonban, hogy
dr. R. W. Shufei.dt rövidesen angol nyelvre is le fogja fordítani.
Az egész m öt terjedelmes fejezetre oszlik. Az elsben a nevezetesebb
fossilis madárleletekkel foglalkozik. A 4. rajzon eredeti Archaeop-
/f/yjc-csontváz reconstructiót ad, az els táblán pedig (Fig. 11.) teljes
reconstructiót nyújt. Az Ichthyornis-aXzkok tárgyalása után a második
táblán (Fig. 39.) új Hcsperornis reconstructiót kapunk. A tertiär-madarak
közül szól az Argillonüs, Odonfoptcryx, Plwrorhacos, Brontornis-ról, a
fejezet végén pedig a nwákról, Aepyornis-tkxö\, a dodóról és az újabb
idkben kihalt madarakról.
A második fejezet a Dinosaunusok-xó\, Parasuchiák-ró\ és Pterosaunusok-YÓ\
szól, új reconstructiót adva az Iguanodon-\6\, Compsognailiusról,
Hypsilophodon Foxi-x6\ és Stegosautus ungulatus-TÓ\.
A harmadik fejezet fejldéstani, a negyedik anatómiai és biológiai
vizsgálatokról szól; utóbbiban rendkívül értékesek SiiUFEi.DT-nak még
nem publikált eredeti fényképfelvételei az Opisthocomus crisfatus fiókájáról.
Az ötödik fejezetben: «Forfuglen Proavis» foglalja össze Hkilmann
vizsgálatainak végeredményeit. A vázrendszer teljesen újszer, mathematikai
és graphikai projectioi után, kitérve báró Nopcsa Ferenc dr.: «Running
Proavis^) reconstructiójára (Proc. Zool. Soc. London, 1907.) a 215.
képen új reconstructióját adja a madarak sének.
Hhii.MANN a madarakat — minden eddigi újabb nézettel szemben —
kihalt triaskorú krokodilusokból származtatja. Szerinte bizonyos Pseudosíichiák
- példának a Connecticut- völgybl ismert Síegomus longipcs
Lui i.-féle reconstructióját hozza fel — terpesztett csúszómászó végtagtartása
fokozatosan akként változott, hogy végtagjuk mindinkább a test
alá húzódott és így merleges testtartást értek el. Ekként a test mells
része felemelkedett és a helyváltoztatás bipedalis lett, azaz a hátsó végtagokra
szorítkozott (Orniíhosuclms, rövid mells, hosszú hátsó végtagokkal).
Így a láb a középvonalba jutott és a középs ujj nyúlt meg
a
leghosszabbra.
Az így módosult alakok fánlakókká váltak és idvel fáról-fára
ugrottak. Ugrás közben a hátsó végtagok nincsenek szétterpesztve, mint
a többi szálló-ernys állatnál, hanem szorosan a testhez és farkhoz simulnak;
ezért nem fejldik ki a mells és hátsc) végtag között patagium.