Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 231
az 1915, évi arányszám nem tekinthet egészen reálisnak, mert fleg csak
a tiszamenti jelölési terület van képviselve, ahol 1915. tavaszán a nagy
árvíz következtében egyrészt igen terjedelmes, másrészt nagyon sokáig
tartó belvizek keletkeztek, melyek az eddigi tapasztalatok szerint a gólya
szaporodására a legkedvezbb befolyással vannak. Ezek a rendkívül
kedvez viszonyok kifejezésre is jutnak abban, hogy 65 fészekalj közül
52-ben a maximális szaporulat észleltetett és pedig 26 fészekben 4, és
ugyancsak 26 fészekben 5 fióka.
Az 1914. évben azonban, úgy látszik, országszerte is a rendesnél
jóval kedvezbb volt a gólya szaporodása, ami fleg abban nyilvánult,
hogy 6-os fészekaljak is akadtak, ami eddig nemcsak ismeretlen, de valószíntlen
is volt. Az Aquila 1914. évfolyamában fényképen is bemutattam
azt a gólyafészket, amelyben ó fióka volt. Nagyon jellemz az 1914.
év gólyaszaporodási viszonyaira, hogy 4 ilyen népes fészekalj is akadt,
és pedig 3 a Tiszamentén, 1 a kis Alföldön. Mind a 6 fióka majdnem
teljesen egyformán volt kifejldve s alig lehetett közülök fölismerni a
fészekfentt.
Ügy az 1914., mint az 1915. év az úgynevezett avizesyy esztendk
közé tartozott, tehát bven volt dús, kiadós hústáplálék, úgy hogy nem szorult
a száraz esztendk soványabb rovar táplálékára. Már egyszer kifejtettem
jelentéseim során, hogy a gólya primär tápláléka a hús (fleg béka), míg
a rovar, különösen a sáska, csak a száraz esztendk másodlagos póttápláléka.
Mind a két táplálkozási mód pontosan kifejezésre jut a szaporodásban
: vizes esztendkben sokkal kedvezbb, mint száraz években.
A gólya táplálkozásával kapcsolatban még megemlítem, hogy Rakamazon
egy gólyafióka körülbelül 20 darab 8— 10 centiméteres harcsaivadékot,
Bsön pedig ugyancsak egy fióka 4 darab kifejlett tarajos
gtét, 7 darab hatcentiméteres békaporontyot és 2 darab tizenkétcentiméteres
csíkhalat ökrendezett ki.
Az 1914. évi jelölési körutam alkalmával szerzett egyéb madártani
észleleteimrl még a következ rövid jegyzetekben számolok be.
A velencei tavon a rendesnél még tán valamivel nagyobb dankasirály-
és körülbelül 100 párból álló kormos s2é'/'M-telepet észleltem.
Folyami csér ezúttal nem fészkelt. Vadliid észreveten nagyobb számban
költött. Fülemilesitke teljesen eltnt, nádi tücsökmadár szintén majdnem
teljesen
kipusztult.
A bodrogszerdahelyi dankasirály-te\tp népesebb lett; ezidén is
néhány kormos szerkó fészkelt a telepen.
A gémtelepek közül csak az újvidékit és a tiszakisfaludit tekinthettem
meg; elbbiben a rendes mennyiség üstökös gém és bakcsó,
jóval kevesebb bibor gém, utóbbiban a rendesnél valamivel több bakcsó
és néhány szürke gém ütött tanyát.